A kereszténység eredetileg a társadalom elnyomott rétegeinek, a rabszolgáknak és a szegényeknek volt a vallása. Az elnyomott tömegek – látva, hogy helyzetükön saját erejükből nem tudnak javítani – sorsuk jobbrafordulását a világ megváltójától várták. A keresztény vallás gyorsan terjedt a nép körében. A római állam üldözte a keresztényeket, mert megtagadták, hogy a császárt istenként tiszteljék. A legkegyetlenebb üldözést Diocletianus uralkodása alatt szenvedték. A kereszténység Constantin császár idejétől államvallás lett. Constantin megszüntette a keresztények üldözését, és vallásukat a többi vallással egyenjogúnak nyilvánította. Ettől kezdve a vallás támogatta az állam rendjét, és az elnyomott néppel szemben az elnyomók uralmát segítette. (…)