KOSSUTH ADÓ    24.00 h.

HÍREK

Külföldi jelentések:
(Néhány hírt ismételnek.)

(Néhány érdektelen belföldi hírt ismételnek.)

(gong)

Az Igazságügyi Minisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról.

Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait, Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maléter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével vádolta meg.
Losonczi Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt.

A Legfelső Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása és a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította:
Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczi Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában.
Tildy Zoltán és Maléter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek és cselekvően bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén és külföldi imperialistákkal szövetségben a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre.
A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét. Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve demagóg és hazug módon szocialista jelszavakat hangoztatva átmenetileg megtévesztették és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport -- elsősorban a csoport vezetője, maga Nagy Imre -- részletesen kidolgozta a népi demokráciaellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéseit.

A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a nagyrészt Nagy Imre által saját kezűleg írt titkos okmányokat. Nagy Imre az 1955 decemberében kidolgozott “Erkölcs és etika” című dokumentumban a népi demokratikus államrendet elfajult, bonapartista hatalomnak nevezte és annak erőszakos megdöntésére hívott fel. Egy másik, 1956 januárjában írt “Néhány időszerű kérdés” című dokumentumban a népi demokráciával szemben álló erőkkel való szövetséget tűzte ki feladatául. A munkásosztály hatalmát feladva a többi néppártrendszer visszaállítását tűzte ki célul. Az ugyancsak 1956 januárjában kelt, a “Nemzetközi kapcsolatok öt alapelve” című írásában a kalandor csoport egyik céljaként a tömbpolitika felszámolása ürügyén az ország védelmi szövetségének, a Varsói Szerződésnek megsemmisítését, az országnak az imperialisták kezére játszását jelölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította, hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszorosíttatta és közvetlen bűntársai, valamint a számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette.
A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom aláásására, a népi demokrácia törvényes rendjének felbomlasztása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. Illegális tevékenységükbe bevonták Tánczos Gábort és a később nyugatra szökött Nagy Balázst és rajtuk keresztül a Petőfi-kört az ellenséges elemek gyülekezőhelyévé, a párt és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén ők maguk szervezték a Petőfi-kör népi demokráciaellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalást előre elkészítettek. Többek között Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását, amely az ifjúságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította, Losonczi Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették elő. Módszereikhez tartozott az is, hogy a népköztársasággal szemben álló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és a hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító írásokat jelentettek meg a sajtóban. Ezekben a cikkekben a szocializmus építése során előfordult egyes hibákat mértéktelenül felnagyították és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a céljuk, hogy aláássák a hatalmat, lejárassák az állam tekintélyét, mozgásba hozzák a népi demokráciával szemben álló ellenséges elemeket és ennek talaján erőszakos úton megszerezzék a hatalmat.
Losonczi Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan is kijelentette Mos Ólon Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: Ha rákerül a sor, mi erőszakkal szembeszállunk a kormánnyal! 1956. október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette, Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására.
Az ismert október 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte, felhasználva a Petőfi-körben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22-én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imre megbízásából személyesen hívott fel a tüntetésre. Az október 23-i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresztül a Nagy Imre-csoport irányította. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta, némelyik napon pedig többször is titkos megbeszélést tartott. 1956. október 19-én, 20-án, 22-én Nagy Imre kezdeményezésére Losonczi Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozását. Az 1956. október 23-án délelőtt Losonczi Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, amelyen Nagy Imre vezetésével részt vett Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc és Haraszti Sándor, kormánylistát állítottak össze, amelyet az törvényes magyar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelöltette miniszterelnöknek, a miniszteri posztokat pedig az összeesküvő csoport tagjai egymás között osztották el.
A tüntetéssel egyidőben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés közvetlen irányítására a szervezkedés tagjai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, amelynek tagjai voltak Kopácsi Sándor, Szilágyi József, Gimes Miklós, Fazekas György, Aczél Tamás, a Budapesti Főkapitányságon szervezték. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, főkapitányi beosztásával visszaélve, alárendeltjeit megtévesztve az illegális központ által kidolgozott feladatokat hajtotta végre. A felkelő népi demokráciaellenes erők felfegyverzése, ugyanakkor a szocializmushoz hű fegyveres erők felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságoknak parancsot adott arra, hogy a lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően, adják át nekik a fegyvereiket és a rendőrségi épületeket. Ily módon Kopácsi a rendőrség készenléteiből a zendülők részére több mint 20.000 darab lőfegyvert osztatott ki.
Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másik, 1956. október 24-én létrejött alközpont, amelynek Losonczi Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltak a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányította és ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a népköztársaságot védő fegyveres erők katonai terveit a lázadóknak. Nagy Imre és bűntársai már jóval az októberi felkelés előtt titkos kapcsolatokat építettek ki és tárgyalásokat folytattak a burzsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom erőszakos megragadása érdekében szövetséget kötöttek. E tárgyalások során például Losonczi Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Endrei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy Imre-kormányban való részvételről. Nagy Imre 1955 decemberében elhatározta, hogy visszaállítja a régi, úgynevezett koalíciós pártokat és ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva erőszakkal és csalással megszerezte a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal messzebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellenforradalom néhány napja alatt alkotmányellenesen 70 különböző párt és szervezet alakuljon, köztük olyan hírhedt, a békeszerveződésben is tiltott burzsoá-fasiszta pártok, mint például Magyar Élet Pártja, Keresztény Demokrata Párt, Keresztény Magyar Párt, Magyar Néppárt, Nemzeti Tábor, Keresztény Front, Katolikus Néppárt és Győrben a Nyilaskeresztes Párt. A Nagy Imre-féle összeesküvő csoport hatalmának biztosítására szövetséget kötött a legszélsőségesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvényesen és jogosan elítélt Mindszenty József volt hercegprímást is rehabilitálta és felléptette a népköztársaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutottak vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját.
Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Imréék az imperialista zsoldban álló burzsoá-fasiszta magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett Nemzeti Bizottmány elnökének 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben kijelentette: a Bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel. Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Bécsbe érkezett Nagy Ferenccel abban, hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja.
Nagy Imre miniszterelnöki működése során esküjét megszegve az ország alkotmányos irányító szerveit, az országgyűlést, az elnöki tanácsot és a kormányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta, és törvénytelen úton saját kormányzati szerveként úgynevezett kabinetet hozott létre. Ezt a kabinetet ekkor már úgy állította össze, hogy bár megtévesztés céljából még helyet adott benne a szocializmushoz hű személyeknek is, abban a reakciónak többsége legyen. November 2-án azonban még ezt a kabinetet is átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt szélsőséges képviselőit és az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczi Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bibó István, valamint honvédelmi miniszteri minőségben Maléter Pál, a fegyveres ellenforradalmi erők parancsnoka is.
Nagy Imre összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szerveinek felbomlasztása, illetve félreállítása után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes közigazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket, és helyükbe a többségükben burzsoá-fasiszta elemekből szervezett úgynevezett forradalmi bizottságokat és a munkásság megtévesztésére szánt, úgynevezett munkástanácsokat állítottak. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel végül az általuk kikényszerített tűzszüneti paranccsal megbénították a népköztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrel ellátták, végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett nemzetőrségbe tömörítették a háborús és népellenes bűnösöket, a börtönökből kiszabadult fegyenceket és a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségét. Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehér terror. A terrorista különítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhány napos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyilkoltak meg. Ugyanezekben a napokban 3.000 haladó, a a népi demokratikus rendszerhez hű embert börtönöztek be, akiknek kivégzését a közeli napokra tervezték. Ezen kívül november 4-ig több mint 10.000 személyről állítottak össze halállistát, előkészítve lemészárlásukat.
Nagy Imre és bűntársai azzal párhuzamosan, hogy maguk köré tömörítették az ország reakciós, ellenforradalmi erőit, széles körű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták különböző köreivel, szerveivel és képviselőivel. Az összeesküvő csoport egyik tagja, Kardos László kapcsolatba állott Cowley-val, a budapesti angol követség volt beosztottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes politikai írásait. Maléter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attaséval, aki közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában. Losonczi Géza útján felvették a kapcsolatot és együttműködést létesítettek Löwenstein herceggel, a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. A megbeszélések alapján Löwenstein herceg a Kossuth Rádióban elmondott beszédében biztosította az ellenforradalmi felkelőket a nyugatnémet nagytőke támogatásáról. Ugyanakkor bizonyos imperialista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propagandaapparátusukat és hírszerző szolgálatukat már évek óta az általuk nemzeti kommunizmusnak nevezett ellenforradalmi irányzat magyarországi képviselőinek, a Nagy Imre-csoportnak a támogatásának állították be. A Strasbourgi Egyetem elnevezésű amerikai hírszerző szerv már 1956 szeptemberében kidolgozta az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon belül illegálisan terjesztettek. Az ellenforradalom idején vöröskeresztes adományok közé csempészve jelentős mennyiségű fegyvert küldtek az országba.
Ezzel párhuzamosan az imperialista sajtó és a rádió népszerűsítő kampányba kezdett Nagy Imre személye mellett. Hangoztatták, hogy a nyugati hatalmak számára kedvezőbb, ha Magyarországnak a szocialista táborból való kiszakítását egy kommunista névvel ellátott csoport hajtja végre.
A hírhedt Szabad Európa Rádió állomás magyar nyelvű adásaiban az ismert, általa szervezett léggömb-akció útján propagálta az ellenforradalmi felkelést, majd annak kirobbantása után katonai utasításokkal segítette és irányította. Az összeesküvő csoport ezeket az utasításokat végre is hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósításának érdekében, továbbá azért, hogy teljesen szabaddá tegye az utat az imperialista beavatkozás számára, megkísérelte az ország védelmi szövetségét, a Varsói Szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet betetőzését jelentette Nagy Imre 1956. november 4-i rádiófelhívása, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a nyugati imperialistákat nyílt, fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élvezték. Az államcsíny résztvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségre vonás elől Nyugatra szöktek. Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, mely korábban a nemzeti kommunizmus kalózlobogójával lépett fel, a felelősségre vonás elől a budapesti jugoszláv követségre szökött.
Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy ellenforradalmi tevékenységüket még akkor is változatlanul továbbfolytatták, amikor a magyar nép a forradalmi munkás-paraszt kormány irányításával már megkezdte a törvényes rend helyreállítását, a nép békés életének biztosítását, és az ellenforradalmárok által okozott súlyos károk helyrehozatalát.
Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József és társaik Nyugatról, Nagy Imre, Losonczi Géza és mások pedig a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldték utasításaikat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére. Nagy és Losonczi például a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más társaik útján kapcsolatot létesítettek a Központi Budapesti Munkástanáccsal, a Szabad Európa Rádióval és még új, illegális lapot is jelentettek meg “Október 23” címen.
Mindezt a később levezetett vizsgálat és a most lefolytatott bírósági tárgyalás kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyította be.

A bírósági eljárás peranyaga is megmutatta és bebizonyította, hogy Nagy Imre és társai korábbi revizionista, burzsoá nacionalista politikai beállítottságuknak megfelelően törvényszerűen jutottak el a burzsoázia legreakciósabb imperialista erőivel való szövetséghez a munkáshatalom, a népi demokratikus rendszer, a dolgozó magyar nép és a szocialista haza elárulásához. A bírósági eljáráson a vádlottak közül Donáth Ferenc, Gimesi Miklós, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós megbánást mutatva teljes egészében elismerték bűnösségüket.
Nagy Imre, Szilágyi József és Maléter Pál bűnösségüket tagadták, azonban a lefolytatott eljárás során bűntársaik és a tanúk terhelő vallomásai, valamint a tárgyi bizonyítékok nyomán lelepleződtek és bűncselekményeik tényeire vonatkozóan részleges beismerő vallomást tettek.

A Legfelsőbb Bíróság Népi Bírósági Tanácsa, mérlegelve a bűncselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki, ezért

Nagy Imrét halálra,
Donáth Ferencet 12 évi börtönre,
Gimes Miklóst halálra,
Tildy Zoltánt 6 évi börtönre,
Maléter Pált halálra,
Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre,
Dr. Szilágyi Józsefet halálra,
Jánosi Ferencet 8 évi börtönre,
Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte.

Az ítélet jogerős.
A halálos ítéleteket végrehajtották.

Felolvastuk az Igazságügyi Minisztérium közleményét a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról.