A szocializmus, mint társadalmi tény
Encyclopedie Socialiste, Aristide Quillet, Paris, 1896. 2-3. l.
 
A szocializmus ellenfelei minduntalan arra hivatkoznak, hogy a szocializmus nem más, mint irracionális képzelgés, utópia, megvalósíthatatlan álom. Ugyanakkor, fittyet hányva az ordító ellentmondásnak, azt is állítják, hogy a szocializmus visszatérés a már meghaladott múltba, egy letűnt, ősrégi társadalmi állapot felelevenítése. (…) Ám ha az emberiség átesett a szocializmus szakaszán, amelyen az értendő, hogy egykoron a társadalom alapja a tulajdon és a termelés közössége volt, akkor a szocializmus nagyon is élő, valóságos állapot, nem pedig álomkép. Ha az emberiség évmilliókon át szocializmusban élt, akkor a szocializmust senki nem tarthatja jóhiszeműen pusztán egyéni álmodozásnak. Az maga volt a valóság, amely hosszú időn át fennállt, amely bizonyítja életképességét és azt, hogy a szocializmus megvalósítható lehetőség. 

Minden történész, antropológus, szociológus és közgazdász elismeri és igazolja, hogy a kommunizmus, vagy a szocializmus primitív formája többé-kevésbé általános jellemzője volt a korai társadalmaknak. Ma is százmilliók élnek ilyen társadalmakban, amelyek virulnak, és napról napra változnak. 

Henry Sumner Maine, Maurer, Emile de Laveley, Haxthausen, Morgan, Maxime Kowalewsky és minden követőjük megerősíti, hogy a kommunizmus valamely ősi formája létezett. Ellenfeleik, Fustel de Coulanges, Claudio Jannet, E. Belot és a többiek, csak egyedi esetek felmutatásával tudják ezt cáfolni. Így valójában ők sem a jelenség létét, hanem általános voltát kérdőjelezik meg.


 
A szocializmusról az Encyclopédie Socialiste | A kommunizmusról a Katolikus Lexikon
Fáber Oszkár a keresztényszocializmusról | A szocializmus történelméről Csebrenyák József
Somogyi Béla a keresztényszocializmusról