Ludwig: (…) Ön „egyenlősdiről” beszél, ennek a szónak pedig bizonyos gúnyos mellékíze van az általános egyenlősítésre vonatkoztatva. De hiszen az általános egyenlősítés szocialista eszmény.

Sztálin: Olyan szocializmust, amelyben minden ember egyforma fizetést, ugyanannyi húst, azonos mennyiségű kenyeret, teljesen azonos és egyforma mennyiségű élelmiszert kapna és egyforma ruhát viselne – ilyen szocializmust a marxizmus nem ismer.

A marxizmus csak azt az egyet állítja, hogy amíg az osztályok véglegesen meg nem szűnnek, amíg a munka nem válik létfenntartási eszközből az emberek legfőbb szükségletévé, a társadalom érdekében kifejtett önkéntes munkává, addig az embereket munkájuk szerint fogják fizetni. „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint” – így hangzik a szocializmus marxista formulája, azaz a kommunizmus első szakaszának, a kommunista társadalom első szakaszának formulája.

Csak a kommunizmus legmagasabb szakaszán, a kommunizmus legfelsőbb fokán lesz az, hogy mindenki, amikor képességei szerint dolgozik, a munkájáért azt fogja kapni, ami szükségleteinek megfelel. „Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.”

Teljesen világos, hogy különböző embereknek különböző szükségletei vannak és lesznek a szocializmusban. A szocializmus sohasem tagadta az ízlésnek, valamint a szükségletek mennyiségének és minőségének különbözőségét. Olvassa el, hogyan bírálta Marx Stirnert egyenlősdire való hajlamai miatt, olvassa el Marx „A gothai program kritikája” című 1875-ből származó művét, olvassa el Marx, Engels, Lenin későbbi munkáit és meglátja, milyen élesen támadják az egyenlősdit. Az egyenlősdi forrása az individualista paraszti gondolkodásmód, a javak egyenlő elosztásának pszichológiája, a primitív paraszti „kommunizmus” pszichológiája. Az egyenlősdinek semmi köze sincs a marxista szocializmushoz. Csak a marxizmust nem ismerő emberek képzelhetik el olyan kezdetlegesen a dolgot, hogy az orosz bolsevikok előbb össze akarják gyűjteni a javakat, hogy aztán egyenlően felosszák. Így képzelik el a dolgot azok, akiknek semmi közük sincs a marxizmushoz. Így képzelték el a kommunizmust például a Cromwell idején vagy a francia forradalom idején fellépő primitív „kommunisták”. De a marxizmusnak és az orosz bolsevikoknak semmi közük sincs az efféle egyenlősdis „kommunistákhoz”. (…)