A. G. Jakovlev: Művészet és vallás
Moszkva, 1959. p. 20-21.


Krisztus keresztrefeszítésének evangéliumi legendája olyan téma, melynek segítségével a nagy realista művészek a legevilágibb kérdéseket vetették fel: a szociális igazságosságért, a nemzeti függetlenségért és a szabadságért folytatott harc kérdéseit.
Ebben az összefüggésben igen jellemző a nagy holland realista, Rembrandt festménye, a „Krisztus levétele a keresztről”. Bár vallásos témát dolgoz fel, szociális tartalma és ideológiai irányultsága távol áll a történet bibliai magyarázatától. A kép lényegében Németalföld népének tragédiájáról szól, az inkvizíció véres megtorlásairól, Alba herceg hadjáratairól, amikor a spanyol hódítók leigázták Flandria szabad népét. A kép tartalma alapján hasonló következtetésre juthatunk; elgondolkozhatunk a nemzeti függetlenségért és a szociális igazságosságért vívott harc kérdésein. Krisztus, akit tanítványai féltő gonddal vesznek le a keresztről, egyáltalán nem evangéliumi vértanú, hanem megtestesítője, általános jelképe a nemzeti függetlenségért küzdő bátor harcosnak. Rembrandt pontosan így ábrázolja ezt az alakot, a kép valamennyi festői eszköze ennek van alárendelve: Krisztus arcának pszichológiai jellemzése, mely még a halálban is szigorú, testének ábrázolása, stb. A tanítvány, aki Krisztus testét tartja, tele van elszántsággal és belső haraggal, tele van erővel és elhatározással, hogy küzdjön, bármi áron. Mária alakja a holland nép leányát testesíti meg, aki sok bánatot és szenvedést élt át, s most elveszíti fiát. Ezt az óriási bánatot nem képes elviselni; eszméletlenül hullik barátai karjába. Külsejének ábrázolása mélyen nemzeti: arca és öltözete származását tükrözi. A körülállók sem evangéliumi próféták, hanem flandriai parasztok, kézművesek, népfelkelők, akik azért gyűltek össze, hogy utolsó útjára kísérjék társukat… és folytassák a harcot.Ily módon  Rembrandt igaz művet hozott létre, amely a szociális és nemzeti tragédiát tükrözi, olyan nagy erejű leleplező alkotást, mely az elnyomók és az egyház ellen irányul.
Így telítődtek a vallási témák egyre valóságosabb tartalommal, s a realizmus mind mélyebben és mélyebben hatolt be a művészetbe.

 
Sztálin beszélgetése Emil Ludwiggal | A. G. Jakovlev