|
A. G. Jakovlev: Művészet és vallás Moszkva, 1959. p. 20-21.
Krisztus
keresztrefeszítésének evangéliumi legendája olyan téma, melynek segítségével
a nagy realista művészek a legevilágibb kérdéseket vetették fel: a szociális
igazságosságért, a nemzeti függetlenségért és a szabadságért folytatott
harc kérdéseit.
Ebben
az összefüggésben igen jellemző a nagy holland realista, Rembrandt festménye,
a „Krisztus levétele a keresztről”. Bár vallásos témát dolgoz fel, szociális
tartalma és ideológiai irányultsága távol áll a történet bibliai magyarázatától.
A kép lényegében Németalföld népének tragédiájáról szól, az inkvizíció
véres megtorlásairól, Alba herceg hadjáratairól, amikor a spanyol hódítók
leigázták Flandria szabad népét. A kép tartalma alapján hasonló következtetésre
juthatunk; elgondolkozhatunk a nemzeti függetlenségért és a szociális igazságosságért
vívott harc kérdésein. Krisztus, akit tanítványai féltő gonddal vesznek
le a keresztről, egyáltalán nem evangéliumi vértanú, hanem megtestesítője,
általános jelképe a nemzeti függetlenségért küzdő bátor harcosnak. Rembrandt
pontosan így ábrázolja ezt az alakot, a kép valamennyi festői eszköze ennek
van alárendelve: Krisztus arcának pszichológiai jellemzése, mely még a
halálban is szigorú, testének ábrázolása, stb. A tanítvány, aki Krisztus
testét tartja, tele van elszántsággal és belső haraggal, tele van erővel
és elhatározással, hogy küzdjön, bármi áron. Mária alakja a holland nép
leányát testesíti meg, aki sok bánatot és szenvedést élt át, s most elveszíti
fiát. Ezt az óriási bánatot nem képes elviselni; eszméletlenül hullik barátai
karjába. Külsejének ábrázolása mélyen nemzeti: arca és öltözete származását
tükrözi. A körülállók sem evangéliumi próféták, hanem flandriai parasztok,
kézművesek, népfelkelők, akik azért gyűltek össze, hogy utolsó útjára kísérjék
társukat… és folytassák a harcot.Ily módon Rembrandt igaz művet hozott
létre, amely a szociális és nemzeti tragédiát tükrözi, olyan nagy erejű
leleplező alkotást, mely az elnyomók és az egyház ellen irányul.
Így telítődtek
a vallási témák egyre valóságosabb tartalommal, s a realizmus mind mélyebben
és mélyebben hatolt be a művészetbe.
|
|