A szólásszabadság és rokonai

Táncsics börtönéből a Szólásszabadság Háza - Hozzászólások

A magyar történelem egyik szimbolikus jelentőségű alakjának, Táncsics Mihálynak valamikori börtönéül szolgáló ház hat évtized után visszakerül a magyar állam tulajdonába. A ház úgy nyerné el a legméltóbb funkcióját és helyét a magyar történelemben, ha a negyvennyolcas követelések egyik központi elemének, a demokratikus jogállam alapértékének: a szólásszabadságnak, illetve ehhez kapcsolódva az információs jogok és szabadságok eszméjének és gyakorlásának szentelnénk.

Az OSA Archivum által készített és nyilvános vitára bocsátott javaslat szerint a széles publikumot befogadó ház egyszerre lenne múzeum és vitatér, kulturális események színhelye és oktatási terep, történelmi emlékhely és mai problémák megvitatásának helyszíne. Az intézmény az alábbi területekkel foglalkozna:

1. A gondolat, a lelkiismeret és a kifejezés szabadsága.
   Egy szabad ország szabad polgárai maguk dönthetnek lelkiismereti kérdésekről, meggyőződésükről, és ebbéli véleményüket szabadon terjeszthetik.
2. A szólásszabadság története és értelmezései.
   E fogalom tartalma és határai mindig is viták tárgyát képezték; olyan érték, amit nem elég örökölni: óvni, gyakorolni és fejleszteni kell.
3. A cenzúra.
   A diktatórikus államhatalom mindig törekedett a szabad véleménynyilvánítás fórumainak ellenőrzésére, a sajtó szabadságának korlátozására, szószólóinak megfélemlítésére.
4. A propaganda.
   A diktatórikus és a demokratikus államhatalom egyaránt törekszik polgárainak befolyásolására, a visszás tények elferdítésére, saját működésük jobb színben való feltüntetésére.
5. A szamizdat, a cenzúra és állami propaganda elleni küzdelem eszköze.
   Az ellenzéki mozgalmak betiltott, de zárt körben mégis terjesztett sajtótermékei segítenek az információs monopólium megtörésében, a polgárok tájékozott véleménynyilvánításának kialakításában.
6. A közérdekű adatok nyilvánossága: az információszabadság.
   A közhatalom működését az adófizetők pénzéből tartják fenn, intézményeit a választópolgárok képviselői működtetik - jogunk van tehát megismerni és ellenőrizni tevékenységüket.
7. A titok és a titkosság.
   A hírek, információk szabad megismerhetőségének és terjeszthetőségének indokolt és indokolatlan korlátai egyaránt lehetnek az államtitkok, illetve a szakmai és magántitkok körében.
8. A magánélet védelme és az információs önrendelkezés.
   Az egyén szabadságának alapvető követelménye, hogy szabadon rendelkezhessen a róla szóló információk sorsáról; ez korlátozhatja mások jogát arra, hogy ezeket az információkat megismerjék és terjesszék.
9. A gyűlöletbeszéd, mint a szólásszabadság korlátja.
   A szólás szabadsága nem jelentheti mások megalázását emberi méltóságukban, nem szolgálhat emberek és csoportok elleni gyűlölet keltésére.
10. A szerzői művekhez való szabad hozzáférés és a szerzői jogok viszonya.
    A szerzők és kiadók, a terjesztők hagyományos jogai eredetileg a közönség érdekeit is szolgálták, a művek hozzáférhetősége a mai viszonyok között azonban új megoldásokat követel.
11. A szabadság és a biztonság viszonya.
    Mai világunkban az eddig kivívott szabadságainkat csak egy biztonságos társadalom keretei között tudjuk fenntartani, a biztonság megteremtése viszont a szabadságok csorbítását igényelheti; ennek határait felelősen kell kimunkálnunk.
12. A szólásszabadság az internet korában.
    A ma technológiái alapvetően átrendezték az információs jogok és szabadságok érvényesíthetőségét; ez megkönnyíti a szólásszabadság érvényesülését, de nehezíti indokolt korlátainak betartását.