KERESÉS

  1989 január >
H K Sz Cs P Sz V
           
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Urbán Tamás fényképei  »  Az Ifjúsági Magazin Nagy Popcsapata

Interjú Erdős Péterrel - 1989. február

Sokan emlékeznek még az egykori Ifjúsági Magazinra. Az 1965 őszén indult lap évtizedekig kedvenc olvasmánya volt a tinédzsereknek. Életem meghatározó húsz évét töltöttem a lapnál, részben szakmámmal, a fotózással,részben azokkal a buta küzdelmekkel, amiket az IM-et felügyelő KISZ-szel és MSZMP-vel kellett megvívnunk. Ide tartoztak a tűrt kategóriába sorolt zenekarokkal kapcsolatos viták is, a Fekete bárányok (Beatricét, P.Mobil, Hobo Blues Band) néven elhíresült bandák körüli botrányok. Ezek a rockzenekarok a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat fekete bárányainak számítottak, jó ideig nem jelenhettek meg lemezeik, miközben az IM óriáskoncertet szervezett nekik a Hajógyári szigeten és posztereket, cikkeket közölt róluk.

Az 1989-es évfolyam lapjait nézegetve szinte minden hónapban találtam olyan témákat, amikre nem tudok nem emlékezni. Az év során szeretnék néhány ilyen anyagot is újra elővenni. Íme az első:

Még 1979-ben összeállítottuk az Ifjúsági Magazin "válogatottját" az akkor legnépszerűbb pop-rock zenészekből és montázstechnikával színes posztert készítettünk róluk, NAGY CSAPAT címmel. Tíz év múlva, 1989-ben ismét meghívtuk az egykori poszteren szereplő sztárokat, megismételtük a fotózást, de ezúttal már harminc perces videó-beszélgetést is készítettünk velük. Talán mi magunk lepődtünk meg legjobban a poszterbeszélgetéseket készítő Csontos Tibor kollégámmal, amikor dr. Erdős Péter, a Hanglemezgyártó Vállalat popmenedzsere, mint a poszter poptársulatának "osztályfőnöke" is vállalta, hogy interjút ad nekünk. Erdős doktornak ugyanis soha nem tartozott kedvencei közé az Ifjúsági Magazin: rendszeresen és módszeresen kritizálta a lap szerkesztőit, munkatársait. Nem tudom, minek köszönhettük a rendhagyó döntését, de bejött a szerkesztőségi műterembe és fél órán keresztül válaszolt a kérdéseinkre. Így készülhetett el az alábbi interjú.

nagycsapat_1989_01

Ha ma kellene ennek a csapatnak osztályfőnököt választani, akkor is magadat javasolnád?

Sajnos azt kell mondanom, hogy igen, de sajnos, és ez egy kicsit az én gyengeségemre is utal, hogy nem tudok magam körül, és ez nem egy ilyen álszerény, nem úgy szidom magam, hogy közben dicsekszem, tényleg egyik gyengeségem, hogy körülöttem mindig titkárok dolgoznak és munkatársak, nem érdemi munkatársak. Mindent magam megcsinálok, csak kell, hogy néhányan úgy a kezemben adják a golyóstollat, meg hozzák a radírt, meg elszaladjak valamit elintézni, és emiatt nem tudnék kit ide ültetni. Wilpert és Boros más- és más módon két tehetséges ember, de talán még furcsább lenne, ha ők ülnének, ők közülük valamelyik ülne középen, mint amilyen furcsa az, hogy még mindig én ülök.

Gondolod, hogy ők is téged ültetnének oda?

Már az sem biztos, hogy akkor ők engem ültettek volna oda.

Ha már szóba kerültek .....

Én nagyon szeretem őket. Te! Ez nagyon fontos kérdés. Te én itt végig nézve ezen a társaságon, .....

Csupa barát.

Nem barát! Egyoldalú ez a szeretet, hát a barátság az két dolog, nem én tulajdonképpen. De érdemes lenne végig menni.

Menjünk végig, de nagyon röviden.

Jó. Som Lajos: nagyon sokat támogattam, Ő ezt tudja. Majdhogynem barát.
Frenreisz Karesz: talán a leginkább képviseli a józan észt az életben, azt amit én annyira sokra becsülök és ....... ma is nagyon jóban vagyunk, és csak technikai körülmények folytán nem tudunk együtt dolgozni. Nincs közös ügyünk, de minden három-négy hónapban megállapítjuk, hogy majd csak sorra kerül, akkor mi összefogunk. Nagy dolgot tudnánk együtt csinálni. Ő lenne az én emberem, ahogy sose volt azt.
Demjén Rózsi: hát ő a legnagyobb tehetség a magyar popéletben. De nagyon távol áll tőlem, sajnálaton kívül mást nem érzek iránta. Meg kell neked mondanom, hogy ma nem lennék népszerű, ha ez lemenne a magyar tévében, utálom az alkoholistákat. Én magam nem iszom egy cseppet se. Fölszállok a buszra és ha van egy részeg ember, akkor a következő megállónál leszállok. Nem félek tőle, utálom.

Menjünk tovább.

Benkő Laci: hát egy igazi nagy macher. Kifejezetten szeretem, azt nem tudom, hogy ő szeret-e engem, ő annyira érdekmotivált, jó értelemben, hogy nem lehet az érzelmeiről semmit tudni. Pál Éva ez, a következő, ő azt hiszem ma már...

Inkább Katona Klári.

Ez Katona Klári? Igen. A Katona Klárival nem vagyok jó viszonyban, de udvarias viszonyban soha nem nyilatkozik ellenem, végül is én vittem ki a Yamaha-fesztiválra és ott nagyon sokat ügyködtem, hogy előadói nagydíjat kapjon, ami annál is inkább, szép volt tőlem, hiszen az Éva nagydíját kicsit homályosította. Ő nagyon gyanakvó természetű ember, csak úgy süt a gyanakvás a szeméből. Bárkivel beszél, és ez egy kicsit rám is orrol, azt hiszem már nagyon gyanakvó abban a tekintetben, hogy én keresztezem az ő érdekeit. Egy időben kereszteztem is az érdekeit. Neki, talán, még az Omegának ártottam is. Azzal ártottam, hogy nagyon elfogultan támogattam Szörényiéket és a Konczot. És ez szükségszerűen egy kicsit az Omega háttérbe szorításával járt. És ráadásul nem szerettem a színpadon a nagy fényt, a nagy rumlit. Bizonyára észrevetted, ha voltál Neoton-koncerten, hogy menyire nem engedek semmi pirotechnikát, meg szerintem egyetlen igazi díszlet van, az előadóművész arca. Úgy, hogy az omegások, valószínűleg rossz szívvel gondolnak rám, de még valamennyire igazuk is van.
Bródy Jancsi: hát ő egy egyenrangú értelmiségi ember, ezek összes előnyével és hátrányával. Az ugye, amikor én gondolok valamit, akkor ő is gondol valamit, mindig mást. Mikor ő mond valamit, akkor én is mondok valamit, mindig mást. Hát két értelmisége, az csak szövetséges lehet, barát nem nagyon. De azt hiszem, hogy a konkrét kérdésekre mindig szövetségesek voltunk. Ki ez, aki, a Bródy és a Pici között áll?

Zalatnay Sarolta.

Hát az a tanulság, hogy elő kellett volna vennem a szemüvegem, mielőtt ebbe a kalandba bele vágtam. Hát ő nagyon csúnyán írt rólam a könyvében, de ez nem egyéb, mint annak a kényszerű igazolása, hogy miért nem volt sikeresebb. Zalatnay nagyon érdekes jelenség a magyar popéletben. A Kovács Kati - Koncz - Zalatnay hármasból ő volt a legnépszerűbb, és az ő lemezeit soha nem lehetett eladni. Soha nem voltak munkatársai, soha senkire nem hallgatott, hanem mindig mindenkire hallgatott, Ő elfecsérelte, a nemcsak jelentős tehetségét, hanem még elfecsérelte a hihetetlen népszerűségét is. Most talán egy másik szakmában, amit ne minősítsünk, kiaknázza ezt a népszerűséget, hát persze, ő egy varázsló. Mi már épp, hogy köszönő viszonyban vagyunk évek óta, miközben már nagyon sokszor megpróbáltunk együtt dolgozni, hát ugye, két cezaromániás embernek nehéz együtt dolgozni. Ő is egyértelműen cezaromán, és azt hiszem én sem vagyok kevésbé, csak legfeljebb diplomatikusabb caesar. Na kijelölöm magamat mint mindig Ő, na de hát ugye nem kell mondanom, hogy a Pressert minden normális ember a szakma egyik legtehetségesebb emberének tartja.

Balázs Fecó.

Balázs Fecó: egész az utóbbi időkig nagyon jóban voltunk, én mindig támogattam őt, mindig tisztelt engem, de legalábbis úgy csinált. Semmi jel az ellenkező jelét nem mutatja, most a közelmúltban azonban ez a barátság megszakadt, egy jellegzetes magyar linkség következtében. Hozott egy amerikait. És azt mondta nekem, hogy ez az amerikai a saját pénzén, ki akarja őt adni Amerikában. Az amerikainak pedig azt mondta, hogy az én pénzemen kiadhatja Balázs Fecót Amerikában, két estémben került, amikor ez tisztázódott. Aztán a Balázs Ferenc azt mondta, hogy ő majd tisztázza az amerikaival, hogy persze, az ő pénzén , és másnap felhív telefonon és utána két hónap múlva találkoztunk. Na most, nagyon fontos a szakmában, hogy miközben én nem haragszom ilyenkor, nem sértődök meg, úgy kell csinálni, mintha nagyon megsértődtem volna, mert különben mindenki ezt fogja velem játszani. De azért nem állunk egymással szemben és tulajdonképpen kedvelem. Ez ki lehet? Segíts!

Révész Sándor - Som Lajos egymás mellett.

Ez a Révész? Hát az utóbbihoz semmilyen viszonyom nincsen. A Révésszel azt hiszem kölcsönösen becsüljük egymást. Nem tudok róla, hogy bármi konfliktusunk lenne, ma is boldogan vállalnám, hogy egy nagylemezt csinálok neki. És sikerre viszem, persze e nélkül a buddhista hülyeség nélkül, amivel mindig leönti azt amit csinál az utóbbi években, mert ezzel nincs mit kezdeni. Hát a vidék magyar középrétegnek, ez a legnagyobb lemezvásárló, Magyarországon. És nem a budapesti, az jól tájékozott, de kevésbé vesz. Hanem a vidéki középkorosztály, az igazi lemezvásárló.

Nagy Kati, Fábián Éva.

Nagy Kati az biztos nagyon gyűlöl, csak nincs módja ezt, működtetni, mert senki nem kérdezi meg. Nem szokott nyilatkozni, nem szerepel a magyar pop közvéleményben, nagyon gyűlöl. Hát valami joggal. Engem a Bors elindított, hogy keressek a kőkemény, őszinte rock mellé egy alternatívát, hogy az a magyar gyerek választhasson. Ne csak a Piramist választhassa, hanem választhasson valamit, amiért a szülei sem fogják őt otthon piszkálni. Akkor két jelöltem volt, a Kati és a Kerek Perec, és a Neoton. Most mind a kettőnek csináltam nagylemezt. Akkor még semmilyen elkötelezettségem nem volt. Majd a végén a Neotont választottam. Az Ádámot és a Bardóczit nem én csaltam el a Kati és a Kerek Perecből a Neotonba. Ez úgy magától alakult. Az együtt munkálkodásuk során egy ilyen hit parádén dolgoztak együtt.

Kovács Kati és Szűcs Jutka.

A Kovács Kati az egyetlen az egész szakmával kapcsolatban, akivel kapcsolatban lelkiismeret furdalásom lenne, ha lelkiismeret furdalással élnék és dolgoznék. Kovács Kati ugyanis egy olyan nehezen összeférhető, kezelhetetlen, irányíthatatlan, született tehetség. Majdnem azt mondhatnám, hogy zseni. Akivel szemben nekünk félre kellett volna tenni minden nehézséget, nem szabadott volna tekintetbe venni, hogy Ő nem hallgat ránk, hogy ő a Rádiót akarja kijátszani a Hungarotonnal szemben, és így tovább. Hanem minden erőfeszítésünkkel világsztárt kellett volna belőle csinálni. Persze egy olyan korszakban, amikor nekünk erre még nem voltak eszközeinek, meg tudásunk se. Ma egy olyan Kovács Katit egy fiatal Kovács Katit, hát azért nagyon meg tudnánk csinálni. Szűcs Jutka az egy egész speciális eset. Hát Szűcs Judit, mondjuk, az én sztárom volt, ha ma egyáltalán ilyen létezik. Ugye, egy fesztiválon, vagy olyasmin, valamelyik pesti színházban két új arc tűnt fel, Cserháti Zsuzsa és Szűcs Judit. Bors és a Hanglemezgyártó Vállalat egész vezérkara Cserhátira esküdött, hát elámultak az énektudásától. Nem mintha Szűcs Judit nem tudna énekelni. Én voltam egyedül, aki egy láda pezsgővel lefogadtam Borssal, hogy a Cserhátiból semmi nem lesz és a Szűcs Jutkából sztár lesz. Hát tudniillik, hogy a Szűcs Jutka a közönségnek énekel, a Cserháti pedig saját magának. A Cserháti ellenszenves volt, úgy viselkedett a színpadon mint egy vonósnégyes. Tudod a vonós-négyes mindig úgy befelé néz, soha nem néz kifelé. A Szűcs Jutka pedig. aki spontán, nem volt reklámfőnöke, elmondta, hogy anyukája varrja a ruháját, milyen rossz ruha volt! De olyan rossz ruha, amilyet az emberek szeretnek. Hát persze, ha már fogadtam a Szűcs Jutkáért, akkor már tettem is azért valamit. És a Szűcs Judittal a legharmonikusabban dolgoztam együtt egy ideig. És akkor megint megtörtént az ami ebben a szakmában gyakran megtörténik, hogy a siker elbizonytalanítja a művészt. Na két dolog árt a popművésznek, a siker, meg a sikertelenség. És akkor Jutka elkezdett - miközben mint minden popművész - mindig mondja, hogy Péter, csak rád hallgatok! Kezdett nem rám hallgatni, ettől nekem persze elment a kedvem és így az útjaink külön váltak. Ebben az is valószínűleg az is közrejátszott - beszéljünk nyíltan - , hogy Ő és még sok kolléganője meg van győződve, hogy a Csepregi Éva mellett én nem nagyon tűrők el magam körül más női sztárt. Ez az ok meg butaság, mert hát annyi észt csak feltételezhetnének rólam.

Koncz Zsuzsa.

Koncz Zsuzsa: az az én első számú favoritom volt. Voltak olyan évek, amikor napi tizenkét órai munkából négy-ötöt Koncz Zsuzsa sikerére fordítottam.

Bergendy István.

Bergendyvel nekem sok bajom volt, neki is velem, hát a Bergendy Pista biztos nagyon nem szeret. Hú, nagyon nem. Egy alapvető bajom volt mindig Bergendyvel, hogy egy büdös szót nem értek abból, amit mond. Bergendy úr heti egyszer bejött hozzám, nyomta-nyomta és a szó legszorosabb értelmében soha nem értettem, hogy mit mond. És volt egy fiú a Bergendy- zenekarban, mindig azt kérdeztem, hogy mit akar a Bergendy tulajdonképpen. Na, de így nem jön létre jó kapcsolat. Aztán amikor a Rózsi eljött - amit persze nekem tulajdonított - semmi alapja nem volt, akkor aztán végkép megutált, de ő nem egy bártor fiú, úgyhogy ennek soha nem ad hangot, de mit lehet tudni.

Zorán.

A Zorán az egy nagyon klassz, az egy nagyon klassz ember, nagyon, az egy igazi ebben a magyar pop életben. Azt hiszem, csak annyi bajunk van egymással, amennyi baja van ebben a szakmában két embernek mindig van egymással, de alapjában ő. én nem hiszem, hogy szemben állnánk.

Szörényi Levente.

Hitetlenül tehetségesnek embernek tartom. Soha nem volt rossz a viszonyunk, nem álltunk szemben egymással, Ő inkább a Hungarotonnal állt szemben, mint velem, és főleg amikor, a most elmúlt években, amikor én nem vagyok ott. Nagyon azért nem tudtunk összemelegedni, mert az én Koncz Zsuzsa-pártiságom, egy kicsit őt midig távol tartotta tőlem, miközben őneki nagyon nagy része volt Koncz Zsuzsa sikerében, közben pedig egy kicsit féltékeny volt erre a sikerre, nem is kicsit - miért vagyok ilyen diplomatikus - nagyon féltékeny volt. És ez úgy rám is rossz fényt vetett, hogy én folyton a Konczért dolgozom, a Konczért ügyködöm. Egyébként ugyanúgy mint a Pressert, nagyon sokra tartom, és meg vagyok győződve, hogy mindketten, ha egy világnyelv birtokában, a só-biznisz valamelyik centrumában dolgoznának, akkor világhíresek lennének, persze más emberek is lennének mint most.

Hozzászólás ()
CÍM: 1051 BUDAPEST, ARANY J. U. 32. TELEFON: (36 1) 327-3250 FAX: (36 1) 327-3260 EMAIL: INFO@OSAARCHIVUM.ORG ©1995-2020