Ráadás  »  168 óra: Vélemények az Új Márciusi Front javaslatáról, az országos nemzeti bizottság megalakításáról - szerkesztő Mester Ákos

Kossuth Rádió, 1989. január 21.

1989. január 14-én az újságokban megjelent az Új Márciusi Front felhívása, amelyben - a képviseleti demokráciába való átmenet kidolgozása és megvalósítása céljából - országos nemzeti bizottság alakítására tesz javaslatot. Az Új Márciusi Front proponálja, hogy ennek szervezését kezdeményezze az MSZMP. Az alternatív szervezeteket és mozgalmakat pedig az országos nemzeti bizottságban való részvételre szólították fel az aláírók. A dokumentum három változatot is elősorol az Országgyűlés választások útján való megújítására, a választójogi törvénytervezet átdolgozására, az új alkotmány elkészítésére és a hatalmi struktúra megújítására. Az ország legfontosabb politikai feladata a kiegyezés, az átmenet megteremtése a szabad választásokon alapuló képviseleti demokráciába - fogalmaz a nyilatkozat. Az Új Márciusi Front felhívásának fogadtatására voltunk kíváncsiak. Ezért felkerestünk több, úgynevezett alternatív szervezetet, hogy a reagálás lehetőségét felkínáljuk. A riporter Ráday Eszter.

Szabad Demokraták Szövetsége, Kőszeg Ferenc ügyvivő. Hogyan fogadták ezt a javaslatot?

Kőszeg: Általában az gondoljuk, hogy figyelemmel kell kísérni minden olyan kezdeményezést, amelynek az a célja, hogy Magyarország gyorsan, de kiegyensúlyozottan mehessen át parlamentáris demokráciába. Ezért azt gondoljuk, hogy ez a nemzeti bizottság lehetőséget ad arra, hogy a hivatalosság, a hatalom is tárgyalópartnernek ismerje el a független szervezeteket.

Azt hiszem, ezt meg kellene magyaráznunk. Tehát a javaslatban egy országos nemzeti bizottság felállításáról, vagy létrehozásáról van szó, amelyik létrejöttét az MSZMP-nek kellene kezdeményeznie, és amelyben intézményesül a párbeszéd a meglévő politikai szervezetek és a hivatalos struktúrán kívüli, ám az ország jövőjéért felelősséget érző politikai törekvések között.

Kőszeg: Természetesen az, hogy ebből lesz-e valami, azon múlik, hogy a párt hogyan fogadja ezt a kezdeményezést. Ami szerintünk akadálya lehet a párbeszédnek - és sajnos erre vannak jelek -, hogy a párbeszédet valamifajta előzetes feltételhez köti a másik oldal.

Melyik másik oldal?

Kőszeg: Ha a párt úgy kezd bele ebbe a pártbeszédbe, hogy előre minősíti a különböző szervezeteket.

Például oly módon, hogy csak azokkal hajlandó párbeszédre, amelyek a szocializmus talaján állnak, vagy a szocializmus építésén munkálkodnának?

Kőszeg: Igen, pontosan erre utalt Németh Miklós a legutóbbi beszédében. A szocializmus szóval olyan sok manipuláció történt az elmúlt időben - olyan hosszú ideig szolgált arra, hogy igazoljon egy olyan irányítási rendszert, amelynek jelentős szerepe, felelőssége van abban, hogy létrejött az a gazdasági és társadalmi helyzet, amelyből tulajdonképpen a kivezető utat keressük, amelyet azzal a szóval lehet jellemezni, hogy csőd közelében állunk -, hogy nagyon is káros ennek a szónak az elfogadásához kötni azt, hogy hajlandó-e a párt párbeszédre vagy sem. A másik dolog, amit kifogásolnánk abban, amit Németh Miklós mondott, hogy ő a liberalizmusról, a liberális elvekről, mint valami illúzióról beszélt. A Szabad Demokraták Szövetsége liberális és szociáldemokrata elvek alapján áll, és azt gondoljuk, a liberalizmus alapelvei megfelelő szociális elvekkel, szociális garanciákkal együttesen olyan rendszert alkotnak, amely a legfejlettebb országok gazdasági és társadalmi rendjének az alapját képezik. És azt gondoljuk, ha ezekhez az országokhoz kívánnánk közeledni, akkor nem szabad a liberalizmust illúziónak bélyegezni. Azt gondoljuk, hogy ezeket az elveket magunkévá kell tennünk, mert ez az utolsó esélyünk arra, hogy közelebb kerüljünk Európához és ne hulljunk ki a rostán - ahogy éppen Németh Miklós mondta.

Igen, de most ön itt Németh Miklós beszédére reflektál és nem az Új Márciusi Front javaslatára.

Kőszeg: Azért nagyon fontos Németh Miklós beszédét említeni, mert hiszen ennek a párbeszédnek, amelyet az Új Márciusi Front felvet, döntő partnere mégiscsak a párt. Hogyha a párt egy prekoncepcióval, előzetes feltételekkel kezdi ezt a párbeszédet, akkor ezeket a szervezeteket eleve kizárják, akkor a mi szervezetünk nem tud benne részt venni.

Tehát akkor önök egy ilyen koalíció ellenzékévé válhatnak?

Kőszeg: Igen, ennek az ellenzékévé válhatunk.

Magyar Demokrata Fórum, Kiss Gy. Csaba, az ideiglenes elnökség tagja.

K. Gy. Cs.: Egy kicsit csodálkozom azon, hogy a javaslat körül ekkora nagy visszhang kerekedett, hiszen hasonló javaslatokat lehetett már olvasni.

Nem tudom, hogy milyen javaslatokra gondol.

K. Gy. Cs.: Az Országgyűléssel kapcsolatos javaslatokra, a koalíciós tárgyalásokra. 1987-ben már a Magyar Demokrata Fórum akkori alakuló ülésén állást foglaltak a jelen lévők amellett, hogy egy valódi társadalmi képviseleten alapuló, többoldalú párbeszédre van szükség. A Magyar Demokrata Fórum számára eben a pillanatban a legfontosabb politikai kérdés az alkotmányozó nemzetgyűlés, egy új választójogi törvény garantált, szabad választásokkal. Ez azt is jelenti, hogy nem az egypártrendszert-többpártrendszert érezzük központi kérdésnek.

Ez nem egy technika lenne ugyanennek a célnak az elérésére?

K. Gy. Cs.: A demokrácia tulajdonképpen mindig technikai kérdéseket jelent, nem valamiféle doktrínát, nem valamiféle utópiát. De ezeknek a heteknek, hónapoknak a konkrét feladatának az alkotmányozó nemzetgyűlést érezzük. Hiszen a jelenlegi parlamentben a képviselők nem annyira a választóktól függenek, inkább a belpolitikai centrumtól, lobbiktól - gondoljon a bős-nagymarosi erőművel kapcsolatos szavazásra. Ez a fontos kérdés. Illetve az, hogy miképpen lehet a jelenlegi hatalmi monopóliumokat - amelyek összefonódtak gazdasági monopóliumokkal - korlátozni, törvényesen körülhatárolni. Lényeges politikai változások nem történtek Magyarországon az utóbbi egy évben és az utóbbi hónapokban sem. Költségvetés? Le tudott mondani az állami költségvetés a nagy beruházásokról? A költségvetésből működnek mind a mai napig a tömegszervezetek, a Munkásőrség. Tudott ebben önkorlátozó lenni a hatalom? A demokrácia az konkrét dolgokat jelent. Én ugy érzem, hogy az Új Márciusi Front javaslata egy kicsikét a nagy, szép elvek összefoglalása. Kevés benne az igazi konkrétum. Garanciák nélkül egy országos nemzeti bizottságot alakítani? Rokonszenvesnek látom, de utópisztikusnak.

Ez egy néhány oldalban megfogalmazott javaslat és azt hiszem, semmiképpen sem szánják konkrét menetrendnek, hanem egész egyszerűen egy munkahipotézisnek. Annak sem fogható fel?

K. Gy. Cs.: Bizonyára igen, de felvetődik az a kérdés is, hogy tulajdonképpen kinek a nevében beszél az Új Márciusi Front. Az Új Márciusi Frontnak nincs tagsága. Ők magukat egy szellemi politikai mozgalomnak nevezik és azt hiszem, a saját nevükben beszélnek, az aláírók nevében. A Magyar Demokrata Fórum sok tagja, akivel beszélgettem, felvetette azt, hogy ez vajon nem egy transzmisszió-e - annak idején talán Lenin, vagy Sztálin fogalmazott így a szakszervezetekkel kapcsolatban. Tehát ez is színezi nyilvánvalóan a Magyar Demokrata Fórum tagságában a véleményeket az Új Márciusi Front felvetésével kapcsolatban.

Tehát feltételezik, hogy az Új Márciusi Front mondjuk közvetítené, ehetően tálalná az MSZMP politikáját?

K. Gy. Cs.: Igen, vannak ilyen vélekedések. Tudja, itt már annyi mindent megetettek ezzel a társadalommal, hogy gyanakvóak az emberek.

Münnich Ferenc Társaság, Berényi Ferenc ügyvezető titkár.

B. F.: Tanulmányozva az Új Márciusi Front felhívását, javaslatát, úgy érezzük, nem időszerű ennek a kérdésnek felvetése. Ma a legfontosabb dolog, hogy a kormányzat foglakozni tudjon a leges-legfontosabb kérdéssel, amely az országot foglalkoztatja, ez pedig a termelés.

Én úgy gondolom, hogy a két dolog nem zárja ki egymást. Ráadásul arra már régen rá kellett, hogy jöjjünk, hogy a gazdasági reform sem sokat ért a politikai reform nélkül. Tehát talán a gazdasági gondjainkból való kilábalásnak, vagy a fordulatnak is feltétele egy intézményrendszeri vagy politikai reform.

B. F.: Kérem szépen, a politikai reform az együttesen folyhat ezzel, nem feltétlen úgy, ahogy egyesek képzelik. A parlament feloszlatása, vagy új választások kiírása most, idő előtt, tovább zavarná, tovább lekötné az erőket ahhoz, hogy foglalkozzanak a leges-legfőbb problémával. Ismétlem, nincs más fő probléma, mint a termelés. És így vélekedik a vidéki, a budapesti munkásság és a parasztság. Nem ilyen vitákat kell folytatni, hanem rendet kell teremteni az üzemekben, gyárakban, mezőgazdaságban. A termelésre kell az erőket összpontosítani. Ha mi választási cirkuszokat fogunk csinálni, hosszú időn keresztül választásokkal fogunk foglalkozni, akkor nem lesz, aki ezzel a témával foglalkozzék, rendet tegyen az országban, minden vonatkozásban. És midenekelőtt - még egyszer ismétlem - a legfontosabb területeken, a termelésben.

És mit tetszik gondolni, mi az oka annak, hogy a gazdasági helyzetünk ilyen, hogy ide jutottunk?

B. F.: Több összetevője van. Az egyik az, hogy van egy világgazdasági válság és ez a válság mindenütt érezhető a világon.

Számos országban ebből már kilábaltak,mi egyre mélyebbre süllyedünk.

B. F.: Nem lábaltak még ki teljesen sehol sem - én úgy érzem. Még Amerikában sem, ott is van válság. A másik része az, hogy az iparban, a mezőgazdaságban és az ország más területein a vezetésben komoly torzulások és hibák voltak. Nem mindig az arra legtermettebb emberek kerültek a vezetésbe. De a Magyar Szocialista Munkás Párt tavalyi májusi pártértekezletén erről volt szó. Mikor van idő arra, hogy állandóan olyan apró, mondhatnám csontig lerágott kérdéseket nap mint nap felvetnek a kormányzat felé, mint amilyen pl. a nagymarosi dolog, amire a kormány és a parlament egyszer már pecsétet tett? Hogy ezt újra és újra elővegyék?

De ön is tudja, hogy sokan éppen ennek a pecsétnek a hitelességét vitatják, ennek a parlamentnek a kompetenciáját vitatják. És pl. ez a javaslat erre is választ adhat.

B. F.: Meggyőződésem ettől függetlenül, hogy Bős-Nagymaros is nem nekünk, a mai generációnak, de a gyermekeinknek és unokáinknak nagyon nagy hasznot fog jelenteni. Mondok még egy példát. Valóban előfordulhatnak olyan dolgok, amelyek a korrupció, vagy az ügyeskedések tárgykörébe tartoznak, állami vagy tanácsi tisztviselőkkel szemben is. Ez kicsit fel van nagyítva, megmondom miért. Én nem tudom pontosan, hány tanácselnök, vagy tanácselnök-helyettes van Magyarországon, feltételezem 3-4000. Ebből mondjuk 20, vagy 15, vagy 30 - nem tudom mennyi - valóban elkövetett valamilyen szabálytalanságot. A hiba az, hogy ezt időben nem fedték fel, őket nem váltották le.

Mi teremthetné meg ennek a garanciáját?

B. F.: Pontosan az teremthetné meg a garanciáját, hogy az MSZMP kijelentette.

Tirts Tamás, a Fiatal Demokraták Szövetségétől.

T. T.: Az Új Márciusi Front javaslatát figyelemre méltó javaslatnak tekintjük, hiszen azokat a célokat mondja ki, amiket mi is fontosnak tartunk. Így a többpártrendszeren alapuló szabad választásokat, az új Országgyűlés és az új alkotmány szükségességét. Azonban mi úgy gondoljuk, hogy amíg Magyarországon nem lesznek szabad választások, semmiféle koalícióra nem lehet lépni a hivatalos és a hatalmon levő szervekkel. Úgy látjuk, abba a hibába esünk, amibe eddig az MSZMP, aki a munkásosztály nevében, vagy a nép nevében kormányzott. Úgy érezzük, hogy az alternatív szervezetek nem képviselhetik most a társadalmat teljes egészében.

Az MSZMP-vel együtt sem?

T. T.: Az MSZMP-vel együtt sem. Éppen ezért csak egy szabad választások utáni politikai helyzetben - amikoris a társadalom megbízza a képviselőit - jöhet létre bármiféle koalíció.

Mint hogyha ez a javaslat valamiféle technikát próbálna kidolgozni arra, hogy ezt az állapotot hogyan érhetjük el.

T. T.: A javaslat bevezetőjében lehet olvasni, hogy az MSZMP-nek erkölcsi belépőjegyéül szolgálna, hogyha részt venne egy ilyen koalícióban. Mi úgy gondoljuk, egészen másképpen kellene ezt az erkölcsi belépőjegyet megváltania az MSZMP-nek. Mégpedig pl. a bürokratikus hatalomgyakorlás módszeréről le kéne mondania, bizonyos felelősséget mind a mában, mind pedig a múltban vállalnia kéne, és ki kéne mondania, hogy miért és hogyan hibáztak az elmúlt 40 év politikai hatalomgyakorlásában. Mi úgy látjuk, hogy a változó MSZMP és a változó KISZ a deklarációk szintjén ugyan mutatja a változást, de alapvetően a politikai tevékenységében nem mutatkoznak ezek meg. December 10-én a FIDESZ és a KISZ képviselői találkoztak és először tárgyalóasztalhoz ültek. Ugyanezen a napon az egyik vidéki csoportunknál házkutatást tartottak. Mi tehát azt mondjuk, politikailag együttműködni a jelen pillanatban nem lehet a hatalom képviselőivel. Illetve ilyen formában, koalíciósan nem lehet. Sokkal fontosabbnak tartjuk azt, hogy az egyes szervezetek mutassák fel különböző politikai nézeteiket, ez jelenjen meg a társadalomban. A társadalom is szerveződjék tovább, valamint ezek a szervezetek egymással folytassanak komoly és lényegre törő párbeszédet.

A kép, amely nyilván önökben is kialakult, sokatmondó és összetett. Annyi következtetést minden bizonnyal levonhatunk a hallottakból, hogy pillanatnyilag a politikai együttműködés feltételeitől még messze vagyunk. Most legjobb esetben a politikai párbeszéd lehetőségének szakaszába jutottunk és ez sem kevés, ez sem kihagyható fázis. Világos példa a helyzet milyenségére és a jelenlegi törekvésekre az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum tegnapi dialógusa, vitája, amely a nézetek feltárásának lehetőségét adta meg ország-világ előtt.

+ + +

SZER, 1989. január 21.

[Az alábbi tudósítás rövid változata elhangzott 1989. január 17-én is - PV]

Lőcsei Pál: Az Új Márciusi Front elképzelése az, hogy ebben az országos nemzeti bizottságban elkezdődhetne és kibontakozhatna a hatalmat mindeddig egyedül birtokló párt és a független politikai szervezetek együttműködése a nemzet előtt álló legfőbb közjogi feladatok megoldása érdekében. A javaslattevők szerint e bizottságban sor kerülhetne az alapvető fontosságú törvények - az alkotmány, az országgyűlési képviselőválasztás, a helyi tanácsválasztás, a köztársasági elnöki hatáskör - tervezetének kidolgozására, majd ugyanez a bizottság terjesztené e tervezeteket az Országgyűlés elé.

A javaslat készítői három változatot terjesztettek elő arról, hogy a megalakítandó országos nemzeti bizottság miként teljesíthetné az imént ismertetett feladatait. Az első és a harmadik változat a nemzeti bizottság által megalkotandó törvénytervezetek sorsát teljesen egyértelműen a jelenlegi Országgyűlés kezébe helyezi. A második változat beiktat ugyan egy valódi népképviseleti - vagyis a lakosság átal ez évben megválasztandó -, úgynevezett alkotmányozó kamarát a nemzeti bizottság javaslatai feletti döntés folyamatába, de ugyanakkor a jelenlegi Országgyűlést továbbra is felruházza a kamarai döntések elutasításának és újratárgyaltatásának jogával.

Felmerül a kérdés, hogyan értékelhetők az Új Márciusi Frontnak ezek a javaslatai? A javaslattevőknek az a világos szándéka, hogy a hatalom hónapok óta tartó taktikai halogatásával szemben, szervezett keretet adjanak az MSZMP és a leendő politikai pártok kollektív eszmecseréjének, esetleges együttműködésének, kétség kívül pozitívumként értékelendő. Nem lehet azonban egyetlen pillanatra sem szem elől téveszteni azt az alapigazságot, hogy valamely egypártrendszerre épülő diktatúrát békés úton, a közrend megóvása mellett, valódi demokráciává átalakítani lehetetlenség a népképviselet elveinek érvényesítése, a felnőtt lakosság politikai akaratának, szabad, tiszta, erőszaktól, és manipulálástól mentes kinyilvánítása nélkül. Országunk legfelsőbb államhatalmi szerve, a jelenlegi Országgyűlés vitakészségének, és valóságfeltáró hajlandóságának elismerésre méltó fejlődése ellenére nem tekinthető a népképviseleti eszme megtestesülésének, mivel 1985-ben olyan választás eredményeképpen jött létre, amelyben a képviselőjelöltek több mint 90 százaléka az MSZMP akaratából, vagy jóváhagyásával került a szavazócédulákra. 1985 óta azonban nagyot változott a magyar világ. A párttagok tízezreinek múlt év tavaszán történt kilépése, a Népszabadság előfizetőinek százharmincezerrel történt minapi csökkenése, a lakosság egyre nagyobb csoportjainak bekapcsolódása a független politikai szervezetek munkájába, a vízlépcső ügyében népszavazást követelők számának közeledése a százezerhez - minden tárgyilagos szemlélő előtt kétségtelenné teszi, hogy a jelenlegi Országgyűlés számos politikai, gazdasági és ügyrendi döntése ellentétben áll a társadalom jelentős tömegeinek kívánalmaival. Az Új Márciusi Front ezzel a javaslatával, ha csupán ideiglenes jelleggel is, de még egy olyan közjogi testületet kíván létrehozni, amelyről hiányzik a népakarat, a népfelség pecsétje. Amely nem alulról, hanem felülről szerveződnék, nem az állampolgárok szabad választásának, hanem az uralkodó párt, és a független szervezetek egyezkedésének terméke lenne.

Nyugtalanító kérdés, hogy az a hatalom, amely mindmáig egyetlen autonóm szervezetet sem méltatott a nyilvánosság bevonásával folytatandó tárgyalásra, mekkora képviseleti arányt követelne magának az országos nemzeti bizottságban. És ugyanakkor hány helyet kegyeskedne átengedni a független politikai mozgalmaknak, amelyek a főváros kerületeiben, és a vidék helyiségeiben nem ritkán zsúfolt kultúrtermekben hozzák létre egyre növekvő számú alapszervezetüket. Az Új Márciusi Front tisztességes képviselőinek minden jóhiszeműsége is kevés ahhoz, hogy a nép politikai önrendelkezésének elvét és gyakorlatát - akár csak az 1989-es év tartalmára is - felfüggeszteni, vagy valamilyen mesterséges képződménnyel helyettesíteni lehetne. Aki Pestről Budára akar eljutni, annak valamilyen módon át kell kelnie a Dunán. Aki a diktatúrától a demokráciához kíván eljutni, annak olyan Országgyűlést, nemzetgyűlést vagy alkotmányozó nemzetgyűlést kell életre segíteni, amelynek minden egyes tagja a magyar nép szabad, kényszertől mentes jelölése, majd pedig választása révén kerül az ország legfelsőbb államhatami szervébe.

A Budapesten élő Lőcsei Pál fejtette ki véleményét, az Új Márciusi Front javaslatáról.