KERESÉS

  1989 január >
H K Sz Cs P Sz V
           
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Ráadás  »  Gondolatforgató - Kasza László

SZER, 1989. január 14.

- Talán nincs egészen igazuk azoknak, akik úgy gondolják, 1948 óta nem hoztak ilyen pozitív törvényt a magyar parlamentben, de az biztos, hogy nagyon messzire kellene visszalapozni a naptárban, amíg a társulási és egyesülési törvényhez hasonlóan fontosra találunk. Ha még nem is jelenti a törvény a teljes többpártrendszert, szerintem döntő lépés ebben az irányban. De a fontos persze az, hogy így gondolkodnak-e erről azok is, akik közvetlenül érintettek, vagyis azok a független magyar szervezetek, amelyek potenciálisan párttá alakulhatnak, válhatnak, vagy már meg is tették ezt a lépést. A Gondolatforgató mai műsorában ezt kérdezem a Magyar Demokrata Fórum ideiglenes vezetősége tagjától, Joó Rudolftól, Mécs Imrétől, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjétől, a Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik szervezőjétől, Bába Ivántól, és a Független Kisgazdapárt külügyi szóvivőjétől, Bereczky Vilmostól. Mindenkinek ugyanazt a három kérdést tettem fel annak érdekében, hogy a nézetek hallgatóink számára közvetlenül összehasonlíthatóak legyenek. Az egyes kérdésekre a válaszokat egymás mellé vágtam.

Kasza László: Mi a véleménye a szerdán elfogadott egyesülési törvényről?

Joó Rudolf (MDF): Az egyesülési törvényt és a vele együtt elfogadott gyülekezési törvényt a demokratizálni vágyó, demokratizálni akaró Magyarország első sikerének érzem. Még akkor is, ha ez a siker korlátozott. Ezeket a törvényeket ugyanis nem egy hirtelen támadt hatalmi felvilágosodás idézete elő, hanem nagyon is mély társadalmi igény volt az, ami életre hívta. Független csoportok és szakértők tevékeny nyomása kellett ahhoz, hogy jelenlegi változatában születhessen meg. Hogy milyen mértékű volt ez a közvéleményi nyomás, befolyás, elég volt megnézni a törvénytervezet nyáron megjelent szövegét, és a most decemberben parlament elé került szöveget. Az első változat még az „államatyuska" által adományozott jogok szemléletét tükrözte. Tele volt korlátozással és megszorítással is. Ezek fontos témát adtak többek között a Magyar Demokrata Fórum októberi, miskolci tanácskozásra, amely a törvénnyel igen kritikusan foglalkozott. Ez az esemény, és általában ilyen események eredménye, hogy a decemberi szövegváltozat már közelebb áll az ízlésünkhöz. Jobban tükrözte a korszerű emberi jogi szemléletet, mint az előző. Összességében ezt a magyar társadalom kollektív sikerének érzem. Persze hozzáteszem, hogy ez nem jelenti azt, hogy az új szövegben ne lennének pontatlanságok. Vannak benne ilyenek és vannak benne vitatható elemek is.

Az igazi gond számomra és számunkra azonban mégsem az, ami a szövegben benne van, hanem sokkal inkább, ami kimaradt. Pontosabban azt a kapcsolatot hiányolom, ami ezt a törvényt más, demokratizáló jogszabályhoz és a tervezett új alkotmány egészéhez kötötte volna. Mi történt? Ők külön fogadták el az egyesülési és gyülekezési törvényt most, januárban. A tervek szerint külön lát napvilágot a párttörvény, majd a választói törvény és megint más alkalommal az új alkotmány. Ez véleményeim szerint egy szervesen összetartozó egész mesterséges megosztását jelenti. Indokolatlan szétparcellázása a demokratizálási folyamat egészének. Félő, hogy ilyen helyzetben növekszik a manipulálás veszélye. Egy tartósnak, távlatosnak szánt jogszabály valamiféle konjunkturális politikai játékszerré válhat.

Azzal egyetértek, hogy ilyen horderejű eseményeket nem lehet elsietni. Ilyen vád ugyanis a legutóbbi parlamenti ülésen elhangzott. De kérdezem, hogy miért lenne elsietés mondjuk egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, amely a demoktarizálási folyamatot minden elemében együtt tekintené át. Ezt a Magyar Demokrata Fórum már tavaly októberben javasolta. Itt van előttem a Hitel című lap tavaly novemberben megjelent első száma és ebben olvasható a nyilatkozat szövege, ami így fejeződik be: „Kérjük és követeljük soron kívüli demokratikus választások kiírását. Az újonnan megválasztandó képviselők alkotmányozó nemzetgyűlésként működve alapozzák meg az új, demokratikus, korszerű Magyarországot, melyben lehet, és érdemes élni." Én úgy érzem, hogy változatlanul aktuális lenne ennek a javaslatnak a megvalósítása. Ami az elsietést, kapkodást illeti, hát az a véleményem, hogy az elmúlt években nem az alternatív szervezetek, hanem inkább a hivatalos jogalkotást jellemezte ez. Talán elég, ha csak a sajtótörvényt említem példaként, amely néhány éve született és ma már teljesen halott. Az infláció általában nem dicsőség, de egy ország törvényeinek ilyen gyorsaságú értékvesztése véleményem szerint kifejezett szégyen.

Mécs Imre (SZDSZ): Jelentős előrelépésnek tekintjük, de még mindig sok a korlát és a túlszabályozás benne. Nem véletlen, hogy az amerikai alkotmány megtiltotta, hogy az egyesüléssel kapcsolatos emberi jogokat külön törvény szabályozza. Mindezek ellenére fontosnak tartjuk és élni kívánunk vele. A legkonkrétabb, legalapvetőbb kifogásunk, hogy felemás a pártokkal kapcsolatos szabályozás. Lehetővé teszi pártok megalakulását, és azokat logikai egységben kezeli az egyesülésekkel, valójában azonban a pártok működését nem teszi lehetővé, mivel pártok működéséről egy később kilátásba helyzett párttörvény fog rendelkezni.

Azon kívül súlyos hiányossága, hogy a meglévő antidemokratikus szervezetek további létét lehetővé teszi. Ilyenek az MSZMP, a Népfront és főként a Munkásőrség. Ezeket kivette a törvény hatálya alól. A parlament munkája igen érdekes volt. Nagyszerű felszólalásokat hallottunk, lényegében egyetlen egy retrográd felszólalás volt, Puja Frigyesé, aki a pártokat ki akarta teljesen venni az egyesülési törvény hatálya alól. Ezzel szemben sokkal több volt az olyan felszólalás - kitűnően fogalmazottak, magvas gondolatokat tartalmazók -, amelyek azt mondták, hogy ennek a törvénynek a rendelkezései alapján nyomban kezdhessék meg működésüket a pártok. Sajnos működésbe lépett a szavazógép, és a nagyszerű felszólalások ellenére, a 75 %-os MSZMP-többség, a mamelukok, engedelmesen az eredeti kormányjavaslatra szavaztak. De még az eredeti kormányjavaslat is jelentős előrelépést jelent.

Bába Iván (Szabad Kezdeményezések Hálózata): Az új egyesülési törvényt és gyülekezési törvényt nagyon nagy jelentőségűnek tartom, mert végsősoron 40 éve ez az első jogi keret, amelyen belül létrejöhetnek független szervezetek, csoportok, egyesületek, amelyek artikulálódhatnak. Jogi személyiséggé válhatnak, és azoknak az embereknek, azoknak az állampolgároknak, azoknak a magyaroknak, akiknek vannak ilyen igényeik, nem kell többé félniük attól, hogy ha összeszerveződnek és ha véleményüket kinyilvánítják, akkor - hogy egyszerű legyek - bánthatják őket. Külön nagy jelentőséget tulajdonítok annak a parlamenti vitának, amelynek keretében ez lezajlott és rendkívül bíztatónak tartom, hogy lényegében egyetlen képviselő volt, aki kifejezetten azt kívánta, hogy a törvényből kivegyék a politikai pártok fogalmát, ez pedig Puja Frigyes volt. A többi képviselő vagy toleráns volt, vagy pedig kifejezetten azt kívánta, hogy a gyülekezési és egyesülési törvény önmagában vonatkozzék a pártokra, és ne is legyen párttörvény. A parlament vitájának ez a légköre a közeli jövőre és a távoli jövőre is, tehát mindaddig, amíg ez a parlament így együtt áll, mégiscsak bíztató számomra.

Bereczky Vilmos (FKP): A Kisgazdapárt vezetői rendkívül fontosnak találják az egyesülési törvényt és rendkívül fontosnak találják a gyülekezési törvényt is. Úgy értékeljük, hogy ez egy komoly lépést jelent az országban kibontakozó demokrácia útján. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a pártok alakítását jelenleg lehetetlenné tevő 4. paragrafus 2. bekezdése bennemaradt a törvényben. Már az a körülmény, hogy augusztus 1-jén az Országgyűlés elé kerül a párttörvény, azt jelenti, hogy lényegében nem jelent elviselhetetlen hátrányt az idő múlása, mivel a szervezkedéseket tulajdonképpen el lehet kezdeni. A mi pártunkat, a Kisgazdapártot egyébként nem érintette az egyesülési törvény, mivel mi 1930-ban alakultunk, és jogi helyzetünk azonos a másik pártéval. Ennek ellenére sürgősnek és fontosnak tartjuk a mielőbbi szabad pártszerveződést, mert fontos, hogy az országban az érdekeket kifejező politikai strutúrák alakuljanak ki és oldódjon a sztálinista monolitikus hatalom által okozott politikai feszültség.

KL: Milyen képet tartasz reálisnak a magyarországi későbbi pártok helyzetéről, lehetőségeiről? Első lehetőség: egyenrangúak lesznek a pártok az MSZMP-vel, ami azt is jelentheti, hogy az MSZMP esetleg egy választás után kisebbségbe kerül. Második lehetőség: az MSZMP egyfajta primus inter pares lesz. A harmadik lehetőség, hogy az MSZMP, mint kisebbségi párt, továbbra is megtartja a hatalmat és a hatalom gyakorlásában a többi párt csak asszisztálhat.

JR: Alapkérdés, ugyanakkor nagyon nehéz válaszolni rá, hiszen ez a politikai időjóslás valóban ingoványos területére tartozik. Tény, hogy Magyarországon a többpártrendszer alapelemei, csírái kialakulóban vannak. Véleményem szerint a nagy kérdés egyre inkább az, hogy milyen lesz ez a többpártrendszer, illetve, hogy az előkészületben lévő párttörvény a maga eszközeivel segíti, vagy gátolja a fejlődési folyamatot. Én csak azt a helyzetet nevezném valódi többpártrendszernek, amelyben a pártok ténylegesen versenyezhetnek. Tehát verseny-esélyegyenlőség van. Más szóval, ebből a modellből kizárnám mondjuk a lengyelországi, csehszlovákiai és NDK-beli példát. Az a véleményem, hogy bizonyos szempontból Magyarországon előbb vagyunk, ami a csehszlovákiai, vagy éppen az NDK-beli összehasonlítást illeti. Ezekben a helyzetekben a pártállam léte, ennek a kettőnek az összefonódása gátol mindenféle versenyt. Az előkészületben lévő törvény, ha valóban demokratikus akar lenni, ki kell hogy mondja a párt és az állam hatalmi szétválasztását. Ennek világos megfogalmazására, még inkább megvalósítására a közeljövőben - a magam részéről - kevés esélyt látok. Úgy érzem, hogy hosszú távon számolni kell azzal a helyzettel, hogy a jelenleg vezető párt nem mond le hatalmi monopóliumáról.

Ugyanakkor, ha ez a törvény valóban demokratikus szellemben kerül elfogadásra, jogi eszköz lehet a párt eddig gyakorlatilag mindenható hatalmának korlátozására. Nagyon fontos demokratikus feltétel például, hogy a törvény ne tartalmazzon politikai preferenciákat. Például ne csak a nem létező főhatóság által baloldalinak, haladónak elismert pártoknak engedélyezze a működést. Tulajdonképpen itt is szükséges lenne az új alkotmánnyal való egybehangolás, egy szintre hozás. Egy konzervatív szellemű alkotmány ugyanis bármilyen jó párttörvény hatását csökkentheti. Ezért alapvető, hogy milyen megfogalmazást kap benne például az alkotmányos rend kifejezés, mert erre a többi törvény folyamatosan hivatkozik. Ha kellően tág és demokratikus megfogalmazású az alkotmány, nem lehet jogi visszaélések, például pártbetiltások törvényes alapja. Ezért is fontosnak érezném a szerves kapcsolódást az alkotmányozás és az egyéb demokratizálódó szándékú törvények között.

MI: Azzal kezdeném, hogy időhúzást érzünk. A kormányzat visszavonulóban van és megengedi pártok elvi létezését, de a gyakorlati működését egy későbbi időpontra teszi. Ezzel időt húz. Feltétlenül győzelemnek, vagy kompromisszumos győzelemnek kell értékelni azt, hogy a parlament kikényszerítette az augusztusi ígéretet, mert eredetileg év végére ígérte a kormányzat, hogy a párttörvényt létrehozza. Tehát augusztusra be kell terjesztenie, és annak elfogadása után lehetne bejegyeztetni a pártokat. Ez azt jelenti, hogy év végére kerülnének a pártok olyan helyzetbe, hogy egyáltalán lépni tudjanak. Ezt megelőzendő az a taktika célszerű, hogy már most, az egyesülési törvény alapján meg kell kezdeni a szervezéseket és minél szélesebbé tenni. A mostani politikai szervezeteknek - így a miénknek is, meg az MDF-nek is, a Fidesznek is - joga van és lehetősége, hogy a politikai pártok funkcióit ellássa.

Erre azoknak a társadalmi erőknek is fel kell hívni a figyelmét, amelyek párttá akarnak alakulni, hogy már most meg kell kezdeni a lépéseiket. Az idő rendkívül sürget. A 24. órában vagyunk, az ország gazdasági, társadalmi helyzetét illetően. Minden időhúzás a hajót süllyeszti el. Úgy tudunk kifogni ezen a halogató taktikán, ha már most elkezdjük a szerveződéseket. Rendkívül fontos a helyi szervezetek létrehozása, az országos szerveződés, a tagtoborzás és az, hogy az emberek feladják a passzivitásukat, feladják az óvatosságukat és határozottan artikulálják a politikai véleményüket. Erre kell minden lehetőséget felhasználni, így az egyre szabadabbá váló sajtót és a tömegkommunikációs médiákat is, amelyek nagyon kis mértékben, de kezdenek megnyílni az alternatív független erők számára is. Ami a kérdés másik felét illeti, hogy a nagy monolitikus tömbnek tűnő MSZMP-nek mik a sanszai és mik a sanszai ezek mellett a formálódó független erőknek - itt nagyon sok megfontolást lehet tenni. Egyrészt az MSZMP nem olyan monolitikus tömb, mint ahogy ezt szerették volna feltüntetni, vagy ahányszor ezt feltételeztük. Az MSZMP is tele van tépelődő, gondolkodó, szorongó emberrel, aki keresi a helyét és biztosítani kell azt, hogy ők szintén artikulálhassák a politikai véleményüket és akár egységfrontokba is lehessen az MSZMP tagságának egy részével kerülni. Ellentétes vélemények hangzanak el. Az egyik azt mondja, hogyha előrehoznánk a választásokat, akkor a beidegződések, a passzivitás és a párt közhatalmi szerepe, továbbá a feudális struktúra miatt az MSZMP jelenleg megszerené a parlamenti többséget. Ugyanakkor hallottunk párton belülről olyan véleményeket, hogy szoronganak amiatt, hogy törpe kisebbségben maradnának. Nem lehet pontosan tudni, hogy melyik álláspont az igaz. De egy igaz. A demokrácia nem kerülhető el, és a megmérettetés sem. Tehát ha tisztességesen gondolják az MSZMP tagjai, hogy az országot ki kell húzni nehéz helyzetéből és végre demokráciát kell teremteni, akkor ezt a megmérettetést vállalniuk kell - velünk együtt.

BI: Semmi esélyt nem látok arra, hogy egy olyan párttörvényt elfogadtassanak, illetve még fontosabb, hogy működtetni tudjanak, amely nem biztosít azonos esélyeket a szerveződő pártoknak is. Eleve nem tartom kizártnak, hogy megpróbálnak egy olyan párttörvényt keresztülverekedni, amelyik ezt a primus inter pares helyzetet szentesíti, de egy ilyen törvény, az elfogadása pillanatában érvénytelen lenne. A mai magyar társadalmi közhangulat, a légkör olyan, hogy itt az MSZMP, ha még valamit menteni akar a saját tekintélyéből, ami már alig-alig van, illetve ha meg akarja alapozni a jövőre nézve a saját tekintélyét és a saját hitelét, akkor ezt a manipulatív szándékot nem kodifikálhatja. Ha viszont az egyenrangú pártok működését biztosító párttörvényt hoznak, akkor ez azt jelenti, hogy az MSZMP lényegében elfogadja, hogy ő a következő választásokon esetleg kisebbségbe kerül. Ebből nem az következik, hogy lemond a hatalomról, hanem az következik, hogy elfogadja a hatalom megosztását.

BV: Én az eljövendő időszakban, tehát egy közelebbi, pár éves időszakban, jogilag egyenjogú pártokat tudok elképzeni. De úgy vélem, hogy a pártok szerepe az első időszakban elsősorban korrekciós lehet. Ez az erőviszonyok felméréséből eredő következtetés. Később elképzelhető egy kontrollszerep, majd egy koalíciós szerepet is el tudok képzelni, tehát a hatalom valós megosztását és távlatilag. Ha kialakul egy valódi demokrácia, elképzelhető egy hatalmi váltás is. De ezt csak távlatilag és elméletileg tudom pillanatnyilag elképzelni. Véleményem szerint a Kisgazdapártnak sem célja jelenleg a hatalom átvétele, mert ez nem időszerű, ehhez még fejlődnie kell taglétszámban és politikailag is. De véleményem szerint ez egy folyamat, amit mindig a gazdasági, politikai és társadalmi szituáció fog meghatározni. Tehát egy párt eleve nem mond le a hatalom megszerzéséről, de nem is mondhat le a hatalomról. Mindig a választóknak kell eldönteni.

KL: Lesz-e lehetősége Magyarországon a választóknak választásra 1990-ben, vagyis lehet-e többpártrendszerű választás Magyarországon?

JR: Először is azt szeretnénk, ha ez a választás nem 1990-ben, hanem hamarabb következne be, ez logikusan következik a soron kívüli alkotmányozó nemzetgyűlés gondolatából. De bárhogy is legyen, úgy gondolom, hogy a következő parlamenti választás már valószínűleg valamilyen mértékben többpárti választás lesz. Remélem és reméljük, hogy egyben versengés is lesz, tehát közeledik az esélyegyenlőség eszméjéhez és a pártállam hatalmi monopóliuma, ami pillanatnyilag nagyon is létező valóság, nem teszi formálissá a többi politikai erő megjelenését és érdekkifejeződését. Ha jelenleg, ebben a helyzetben demokratikus választásokat tartanának, az alternatív szervezetek jó eséllyel indulnának még akkor is, ha ma még nincsenek teljesen megszervezve, felkészülve egy ilyen valóban fontos eseményre.

MI: Először azt szeretném világosan leszögezni, hogy nincs más út, csak a pluralizmus útja. Olyan gazdasági csőd felé rohan az ország, olyan nehéz helyzetben van, a társadalomnak a problémái olyan hatalmasak, hogy ebből más reális kivezető út nincsen. Meg kell teremteni a bizalmat kifelé és befelé egyaránt. Befelé, hogy végre a gazdaság mozgásba jöjjön, kifelé pedig azért, hogy a világpiacba be tudjunk kapcsolódni, és a megfelelő körülményeket és a bizalmat meg tudjuk teremteni, hogy ide a külföldi tőke, technológiák és a többi bejöjjenek. Afféle fejlesztési laboratóriuma lettünk mi a vasfüggönyön inneni világnak. Ugyanakkor vannak hangok az MSZMP egyes köreiben - ezek kalandorhangok -, amelyek diktatúrára törekednek. Egy rendpárti diktatúrát akarnak létrehozni, és szemük előtt a dél-koreai és más hasonló modellek lebegnek, mondván, hogy ott a politikai vezetést egy retrográd diktatúra tartja ugyan kézben, mégis a gazdaság jól funckionál. Ez óriási tévedés. A demokráciának és a többpártrendszernek nincs tényleges alternatívája Magyarországon. Éppen ezért optimista vagyok, hiszen ha nem lettem volna optimista, nehezen tudtam volna az életemet eddig végigélni. Ezért szinte biztos vagyok abban, hogy 1990-ben Magyarországon többpárti választások lesznek, és ezeken a választásokon a Szabad Demokraták Szövetsége is fel fog lépni és reméljük, hogy jelentős bizalmat fog kapni.

BI: A legvalószínűbbnek azt tartom e pillanatban, hogy az 1990-es választásokon létrejön az 1945-ös koalícióhoz hasonló politikai berendezkedés, aholis a megalakuló három-négy párt koalíciót fog alkotni a választások után. Azt ugyanis nem nagyon tartom valószínűnek, hogy az MSZMP 43-44 évi uralkodás után hirtelen kisebbségi pártként ellenzékbe menjen. Valószínűnek azt tartom, hogy egy olyan politikai helyzet fog kialakulni, ahol a különböző alternatív csoportosulások, különböző alternatív pártok - amelyek a párttörvény után teljesen egyenrangú pártok lesznek - valamiféle politikai együttműködésre, koalícióra lépnek az MSZMP-vel. Az MSZMP pedig tudomásul veszi, hogy egyike a pártoknak és a politikai erőknek Magyarországon.

BV: Véleményem szerint indulni fognak a pártok a választásokon, mandátumokat fognak szerezni úgy a tanácsi választásokon, mint az országgyűlési választásokon. Ennek a mennyiségét megjósolni jelen pillanatban nem lehet, de mindenesetre úgy gondolom, hogy annyi mandátummal fogunk rendelkezni, hogy a hatalmat befolyásolni tudjuk a demokratikus döntések irányába.

Comments ()
ADDRESS: 1051 BUDAPEST, ARANY J. U. 32. PHONE: (36 1) 327-3250 FAX: (36 1) 327-3260 EMAIL: INFO@OSAARCHIVUM.ORG ©1995-2021