• Az OSA Archivum 2009. október 22-én rendhagyó programmal várja a közelmúlt története iránt érdeklődő közönséget. A nap során szeretnénk a lehető legkülönfélébb módon bemutatni az ENSZ magyar kérdéssel foglalkozó, 1957 januárjában létrehozott Különbizottságának munkáját és archív hagyatékát. A programokkal arra törekszünk, hogy újfajta, olykor meghökkentő értelmezésekkel tegyük átélhetővé az általában unalmasnak és porosnak gondolt történeti forrásokat, legyenek azok iratok, hang- és filmfelvételek, vagy színpadi szövegkönyvek. [+]
Héderváry Klára életrajza
Héderváry Klára Budapesten született hévízgyörki Héderváry Lehel, az Apponyi-féle Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt országgyűlési képviselője, és Radó Klára gyermekeként. Anyai nagyapja, Radó Sámuel volt a Magyar Távirati Iroda egyik alapítója és tulajdonosa. Apja halála után anyja Párizsban lett francia és magyar lapok tudósítója, míg ő Brüsszelben végezte az iskoláit. Beiratkozott louvain-i egyetemre, ám a háború kitörése átmenetileg Franciaországba sodorta, majd az anyja révén kapott ösztöndíjjal az Egyesült Államokban végezte tanulmányait: a Harvard Egyetemen szerzett diplomát közgazdaságtanból és közigazgatási ismeretekből, majd a Columbia Egyetemen doktorált közgazdaságtanból és nemzetközi jogból. Ösztöndíját kiegészítendő, részmunkidőben betanított munkásként dolgozott a Goodyear Gumigyárban.
Tanulmányai befejezése után az ENSZ közel-keleti ügyekért felelős osztályán helyezkedett el. A magyar kérdéssel foglalkozó Különbizottság megalakulásakor felajánlotta segítségét és 1962-ig a bizottság, majd annak a munkáját folytató ENSZ Különmegbízott tanácsadójaként és tolmácsaként dolgozott. A magyar kérdés lezárulta után is az ENSZ kötelékében, a Politikai Osztályon maradt: előbb a Főtitkár döntéselőkészítési osztályának vezető munkatársa, majd a politikai egyeztetésekkel és konfliktuskezeléssel foglalkozó szekció vezetője volt. A Politikai Osztály egyik vezetőjeként ment nyugdíjba 1981-ben. Időközben rendszeres konzultánsa, szemináriumvezetője és oktatója volt az ENSZ Képzési és Kutató Intézetének (UNITAR). Társalapítója és elnöke volt az ENSZ-ben dolgozó női hivatalnokok előmeneteléért felelős bizottságnak, és számos más testület, különbizottság elnökeként, vagy tanácsadójaként is tevékenykedett.
Nyugdíjazása után sem szakadt meg munkakapcsolata a világszervezettel, 1981 és 1984 között az ENSZ Közgyűlés egyik belga Delegátusa volt, 1990-91-ben pedig a főtitkár Különmegbízottja Japánban. Közben a belga Külügyminisztérium tanácsadóként foglalkoztatta nemezetközi jogi és emberi jogi ügyekben. Több más kitüntetése mellett Belgiumban megkapta a Commandeur de l'Ordre de Léopold II kitüntetést, idehaza pedig a Nagy Imre-emlékplakettet és a forradalom 50-ik évfordulója alkalmából kiadott köztársasági emlékérmet. Jelenleg Brüsszelben él és a United Business Institutes menedzserképző főiskola elnöke.
