Urbán Tamás fényképei  »  Tangó a Telekin

Inséges időket éltünk 89 tavaszán, még rendőrből is kevés volt. Rendőrkocsiból meg végképp. A Zsigulik nagyrésze a Nádasdy utcai garázs udvarán várt alkatrészre, vagy kisebb-nagyobb kozmetikázásra. Erre a délelőtti razziára négy kocsi és tizenkét rendőr volt elérhető. Én, a csak „Fotó Háber” megtisztelő névre hallgató, Bácsfalvi Lőrinc törzszászlós kocsijába kerültem, akiről többek közt az a legenda járta, hogy saját feleségét is megbüntette egyszer, amikor parkoló autójával rálógott a zebrára. Talán a szigorú benzinkorlát miatt is, aznapi penzumnak a közeli Teleki tér „megtisztítása” lett előirányozva. De a rendőri jelenlét egyébként sem ártott, hiszen a nyílt színen elkövetett bűncselekmények számát tekintve a Teleki tér az első három budapesti helyszín között volt.

Elindult a csapat, a megbeszélt „haditervnek” megfelelően a négy kocsi körbevette a teret, kiszálltunk és megkezdődött a művelet. Az ötvenes évek végén – nagy felháborodást kiváltva - átköltöztették a Tangót az Ecseri útra, majd később a városszéli Nagykőrösi útra. Idővel azonban (részben a Keleti pályaudvar közelsége miatt) újra megjelentek az alkalmi árusok a téren. 89 elején már több ezren jártak ki a Telekire, adni, venni, bámészkodni. A rendőrök jelenléte mindig felforgatta a tér nyugalmát, a nem tiszta árúk hirtelenjében visszakerültek a dobozokba, szatyrokba, de még így is maradt jócskán kétes eredetű holmi a „platzon”.
- Ignác, mit keres maga itt, tudtommal nem itt volna a helye. Márpedig nem szokásom tévedni! - mondta a törzszászlós az egyik alkalmi árusnak. A megszólított zavarában azt sem tudta, mit rögtönözzön.
- Papírt! - Szólt a rövid felszólítás, mire a férfi lázasan kutatni kezdett a zsebeiben. Két perc múlva szomorúan, de tisztelettel közölte: az bizony otthon maradhatott, mert egyik zsebében sem találja.
- No majd meglátjuk – mondta a rendőr, jelezve, hogy nem adta fel a szabaduló papír megtekintését. Kicsit összepréselődve beültünk a kocsiba, irány a Lujza utca. A földszinti lakásban csak a felesége volt otthon. Éktelen keresés kezdődött, de a papír nem akart előkerülni. Öt perc után megadta magát a férfi és töredelmesen vallott. Szabadságot kapott Baracskáról és a szép tavaszi idő valahogy arra késztette, hogy meghosszabbítsa az „eltávját”. Tudta mi a dolga, átöltözött, lehajtott még egy búcsúpoharat asszonya mellett állva, amiről egy fotót is készítettem. Aztán megint bezsúfolódtunk a hátsó ülésre és percek alatt a Víg utcai kapitányság előtt voltunk. Lőrinc főtörzsőrmester jelenteni ment az ügyeletre, az egyik járőr megkezdte az ilyenkor szokásos ruházat átvizsgálást, a másik pedig megpróbált egy kopogós írógépet szerezni a ”nagy fogás” jelentésbe öntéséhez.