1938. ÉVI XXXIII. TÖRVÉNYCIKK
SZENT ISTVÁN KIRÁLY DICSŐ EMLÉKÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSÉRŐL.
Emlékezetül adom ezennel mindenkinek, akit
illet, hogy :Magyarország országgyűlésének
képviselőháza és felsőháza közös egyetértéssel
a következő törvénycikket alkotta:
Kilencszáz esztendeje, hogy az Úr magához
szólította Magyarország első királyát, Szent
Istvánt. A magyar nemzet az elmúlt évszázadok
alatt - a viszontagságok és a megpróbáltatások
legsúlyosabb idejében is - változatlan, hálás
kegyelettel őrizte meg a dicső uralkodó el
nem múló emlékezetét. Halálának kilencszázadik
évfordulóján a magyar törvényhozás az isteni
Gondviselés iránt érzett bensőséges hálájával
kíván hódolni a magyar királyságot megalapozó
s a magyarságot az európai küldetés útjára
elvezető nagy magyar fejedelem és apostol
halhatatlan szellemének.
Mélységes tisztelettel emlékezik meg a nemzet
első királyunknak, a szentnek, az államalkotónak,
az uralkodónak és a hadvezérnek máig ható,
dicsőséges tetteiről és maradandó történelmi
alkotásairól. Ezek a tettek és ezek az alkotások
örök időkre hirdetik az ő csodálatos emberi
nagyságát, kimagasló uralkodói erényeit és
mélységes államférfiúi bölcseségét. Új szellemi
és társadalmi formát adott a magyarság életének,
de ugyanakkor tisztelte és óvta az ősi értékeket.
A krisztusi hit elterjesztésével, a keresztény
erkölcsök meghonosításával megnyitotta a
keletről jött magyarság előtt a nyugati művelődés
kapuit s államépítő munkájával megvetette
a magyar nemzet életének és fejlődésének
szilárd alapjait. Azzal, hogy az egyházat
hazánkban más államok egyházfőitől függetlenul
szervezte meg, biztosította az ország sajátos
szellemi és erkölcsi fejlődését, míg azzal,
hogy a magyarság belső erőit céltudatosan
összefogta. megteremtette a nemzeti függetlenség
hatalmi és erkölcsi előfeltételeit. A királyi
tanács, a királyi vármegye, a királyi törvénynapok,
a királyi udvar felállításával megalkotta
a nemzet mai alkotmányos törvényhozási, kormányzati;
bírói és közigazgatási berendezkedésének
első kereteit s a nemzet gondolatának kifejlesztésével
a magyarság egymást követő nemzedékeinek
lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverénitásának,
a magyar nemzet szabadságának s a magyarság
magasabb európai küldetésének tudatát és
akaratát.
E nagyszabású uralkodói, államférfiúi, hadvezéri,
nemzetépítő, társadalomszervező és apostoli
tevékenység olyan örökérvényű és örökértékű
történelmi teljesítmény, amely a hódoló és
emlékező mai és jövő nemzedék felé egy ezredév
távlatából is magasztos fénnyel sugárzik.
Az országgyűlés, hogy a nemzet hálájának
és hódolatának ünnepélyes kifejezést adjon,
két házát külön törvényrendelkezéssel Székesfehérvár
szabad királyi városába a mai napra összehívta
és ott, a nagy király alkotásait továbbépítő
dicsőséges Árpádház királyi törvénynapjainak
és országgyűléseinek történelmi színhelyén,
az ország kormányzójának személyes jelenlétében
megtartott együttes ülésén a következőképen
rendelkezett:
1. §. Az országgyűlés Szent István király
dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának
és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe
iktatja.
2. §. Az országgyűlés augusztus 20. napját
Szent István emlékezetére nemzeti ünnepnek
nyilvánítja.
3. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép
életbe.
E törvénycikk kihirdetését ezennel elrendelem,
e törvénycikket, mint a nemzet akaratát mind
magam megtartom, mind másokkal is megtartatom.
Kelt Székesfehérvár városában, ezerkilencszázharmincnyolcadik
évi augusztus hó tizennyolcadik napján. Horthy
Miklós s. k., Magyarország kormányzója, vitéz
Imrédy Béla s. k., m. kir. miniszterelnök.
A törvénycikk megalkotása - mint már emutettük
- az augusztus 18.-án Székesfehérvárott tartott
országgyűlésen történt az Emlékévnek talán
legkiemelkedőbb és leglélekemelőbb országos
jellegű ünnepsége keretében. Az országgyűlés
leírását az országos jellegű ünnepségek székesfehérvári
napjánál adjuk (107. 1.). Ott kerül sor a
törvény létrejöttének, beterjesztésének,
a hozzászólásoknak és az egykorú méltatásoknak,
sőt a törvényjavaslat előkészítésének bővebb
ismertetésére is. Itt csak magát az eredményt,
a törvényt óhajtottuk bemutatni, abban a
meggyőződésben, hogy a Szent István-év maradandó
alkotásai közül ez a törvény lesz az, amely
a maga testetlenségében és anyagtalanságában
túl fogja élni a kő, márvány, bronz, vászon
és egyéb jubileumi emlékeket, mert ezeréves
hagyományt örökít meg: szellemből született
és szellemhez szól s élő hagyományt, szájról-szájra
szálló örökséget fog jelenteni mindaddig,
amíg csak magyar ember lesz a világon. |