MAGYAR MIRTUSZ ÉS MELANKÓLIA
Büszke magyar lobogók láthatók a budapesti
királyi palota ablakai előtt félárbocra eresztve
a húsz éve „elvesztett négy vármegyéért”,
ahol, mint hazafias lelkületű magyarok megjegyzik,
„most négy idegen zászló leng”.
Horthy Miklós, Magyarország kormányzója szomorúan
mondta nekem: - Mintegy 800 éve ez volt Európa
legnagyobb nemzete. Még 1914-ben is megvolt
mindene: területe és lakossága, ásványa,
erdeje, gazdagsága, tengeri kikötője, hajója.
Nézzen meg most minket!
Ennek ellenére boldog vagyok, hogy magyar
lehetek. A legszegényebb, legalacsonyabb
származású parasztunk is inkább levágatná
a kezét, semmint hűtlen maradjon ígéretéhez.
A gabonánk Amerikába megy, zenészeink Lengyelországba,
sakkozóink Franciaországba, és felülmúlják
a legjobbakat.
Berlinben nemzetközi versenyt hirdettek a
világ legügyesebb szakácsa címért.
- És ki lett a nyertes? - kérdeztem.
- Az én szakácsom!
„FELTÁMADÁS”, A NEMZETI ÁLOM
Horthy Miklós, a flotta nélküli tengernagy
19 évvel ezelőtt lovagolt be Budapestre,
Kun Béla négyhónapos véres kommunista diktatúrája
után.
A magyarok kormányzójuknak ismerték el, hogy
megmaradhasson a több mint hétszáz éves alkotmány,
és irányíthassa a király nélküli országot,
ahol ezer éve Szent István koronája jelképezi
az alkotmányos királyságot (l. a képet a
3. és a 4. oldalon).
A gyerekek naponta egyformán kezdik és végzik
iskolai napjukat: panaszosan imádkoznak az
újra egyesülő hazáért, amelyet - mivel később
születtek - már nem ismerhetnek. Ajtók ezreit
díszítik fémlemezek a töviskoszorúval övezett
Magyarország képével. Egy népszerű, puritán
képeslapon kis füllel téphető le a régi Magyarországból
egy darabka - miként a trianoni szerződés
tette azt az ország területének csaknem háromnegyedével.
Egy nyírt sövényből készült térkép Budapest
egyik parkjában a Nemzetet mutatja „akkor
és most”. Ugyanez a motívum jelenik meg a
pékek kirakataiban a süteményeken, a gyermekjátékok
tucatjain, minden buszon és villamoson. „Maradjon
így, mint most?” mondja a felirat. „Nem,
nem, soha!”
Ez a gondolat uralja a magyar életet és gondolkodást.
Jelentőségét meg kell értenünk, máskülönben
Magyarországot nem fogjuk érteni.
