Még  tartott   az   ostrom,  amikor  elkezdődtek  a   kommunista   párt,  illetve  a szerveződő  rendőrség  által   végrehajtott  népítéletek   és  begyűjtések.  Rotyis József  és  Szívós  Sándor 124 rendbeli gyilkossággal vádolt keretlegényeket Vas Zoltán  kezdeményezésére   az   Oktogonon   1945.  február  4-én   nyilvánosan felakasztották.  A  nyilvános   kivégzések   sora,   melyek   a   kommunista   párt akaratából  „népünnepélyekk锠  váltak,   még   néhány   évig   eltartott:   „Az új kommunista  közönség  szavalókórusokat alakított, melyek elnyújtva ordították a hóhér  felé: ,,lassan Bogár, lassan Bogár’’. Voltunk sokan, akik interveniáltunk az igazságügyminiszternél,  hogy  ezt  a  barbarizmust  szüntesse  meg.  (...) Mikor emiatt  nála  jártam,  Ries István igazságügyminiszter elutasította kérésemet. Ezt mondta: Kell  valami  elégtétel  a sokat szenvedett  zsidóknak.” emlékezett vissza Sulyok  Dezső  népügyész. 1945. április 12-ig Budapesten 8260 „fasiszta és más reakciós  elemet”  vettek   őrizetbe,  ezek  közül  később  1608  főt   szabadlábra helyeztek.  A  háború  után  lefolytatott népbírósági perekre szükség volt, hiszen Magyarországon  magyar  politikusok és katonák bűnös döntései miatt százezrek pusztultak  el,  váltak   hajléktalanná   vagy   vesztették   el   családtagjaikat   és vagyonukat.  A  lefolytatott  eljárások azonban nem jogi, hanem politikai ítéletek voltak,  és  ezért sokszor még azokban az esetekben is nélkülözték a jog minimális követelményeit,  amikor   az   elítéltet   korrekt   eljárással   is   a   legsúlyosabb büntetéssel lehetett volna sújtani.