Kambodzsa

A legendás Angkor Birodalom központja a mai Kambodzsa területén helyezkedett el. A birodalom fénykorát a XI. és XII. században érte el, ekkor épültek a méltán világhírû, hatalmas templompiramisok, a díszes szentélyek, a víztározók és a medencék, a szerteágazó, világszerte egyedülálló csatornahálózatok, az út- és gátrendszerek. 

Angkor gazdagsága megannyi hódításának köszönhetõ, hiszen a hatalmas birodalom a mai Thaiföld, Malajzia, Laosz és Vietnam területének jelentõs részét is megszállva tartotta. Késõbb ez lett a veszte, mivel gazdagsága a környezõ birodalmak vonzó célpontjává tette.

Az Angkor fénykorában rettegett ellenfélnek számító, a khmer templomok dombormûvein gyakran megörökített tyamok (akik a XII. században még feldúlták Angkort), a XV. század végére a mai Közép-Vietnam területén lévõ, egykor hatalmas birodalmukat elveszítik. Helyüket új hódítók foglalják el, Nyugaton a sziami Ajutthaja, Északon az új lao államszövetség, a Lan Szang, Keleten Dai Viet. Az új birodalmak egyre nagyobb tartományokat hódítottak el a mind erõtlenebb khmer királyságtól is, majd bekövetkezett a megszállás: évszázadokra sziámi fennhatóság alá került az angkori területek.

A XIX. századra a kambodzsai uralkodókat fõként Bangkokban nevelik, s a khmer udvarban legfeljebb a vietnami király képviselõje rendelkezett idõnként még náluk is nagyobb befolyással a khmer államügyekben. Így érthetõ, hogy a XIX. század közepén felajánlott francia védnökség elfogadása mind a sziámi, mind a vietnami befolyásnak véget vetett. 

A francia fennhatóság alól Kambodzsa 1954-ben felszabadult, de a Norodom Szihanuk uralkodásának aranykorát jelentõ egy évtized után, Kambodzsa sem tudott kimaradni az Indokínai-háborúból. A háború lezárása után a katonai diktatúra következett, majd a diktatúrát a polgárháború évtizedei váltották fel. 1975-ben Pol Pot vezetésével a hírhedt "Vörös Khmerek" lettek az ország urai. A XX. század legvéresebb diktatúrái közé sorolt rezsim alig 4 éves tombolása alatt az egykor több mint tízmilliós ország lakóinak közel egynegyede az éhínség, a kínzások, és a kitelepítések áldozata lett. A véres polgárháborúk korszaka csak 1993-ban ért véget. Ekkor az ENSZ által szervezett választások nyomán törékeny koalíciós kormányok követték egymást, és alkotmányos monarchia jött létre az országban. Kambodzsa ma, 10. tagországként, a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagja.
 
 

Phnompen

Kambodzsa mai fõvárosa, Phnompen, a XV. században lett a khmer királyság központja, az elnéptelenedett Angkor helyett. A Tonleszap (Nagy-tó) és a Mekong folyók találkozásánál fekvõ várost egykor az indokínai francia gyarmatok egyik gyöngyszemének tartották.

Phnompen és környéke ma is számos emléket õriz nemcsak a gyarmati, hanem a khmer királyok idejébõl is. Pedig a XX. század egyik legvéresebb diktátora, Pol Pot és „vörös khmerei” mindent megtettek azért, hogy ezekbõl az emlékekbõl semmi sem maradjon. Pol Poték a nyugati civilizációt okolták népük minden szenvedéséért, és a fõváros kiürítésével, lakóinak vidéki munkatáborokba kényszerítésével, a bankok felrobbantásával, a pénz megszüntetésével, a paraszti munka dicsõítésével, az értelmiség és a papság teljes kiirtásával akarták helyreállítani az angkori birodalmat. Phnompen kísértetváros lett, s kétmillió lakosából alig nyolcvanezer maradt.

Phnompen ma újra virágzó város, közigazgatási és kormányzati központ, de lakóinak száma ma sem több, mint nyolcszázezer.