Ázsia - a Kelet - a magyarok számára mindig is több volt egy távoli kontinensnél, alig ismert kultúránál. Jelentette az õshazát, az örök határvidéket, a vonzó kulturális másságot. Keletkutatóink, elég Körösi Csoma Sándor, vagy Stein Aurél nevét említenünk, méltán lettek világhírûek. 

A Göncz Árpád volt köztársasági elnök és Norodom Szihanuk herceg (ma Kambodzsa királya) által aláírt Szándéknyilatkozat nyomán, 1992 júniusában jegyezték be Budapesten az Angkor Alapítványt (Royal Angkor Foundation). 

Az alapítvány nem csupán a nálunk szinte ismeretlen Angkor civilizáció bemutatását tûzte ki célul, hanem a földrajzilag szétszakíthatatlan eurázsiai kontinens kulturális, vallási és tudományos kapcsolatainak ápolásán keresztül kíván hozzájárulni egymás értékeinek jobb megismeréséhez, kölcsönös el- és befogadásához.

Az Alapítvány közremûködésével magyar szakemberek számos Angkorra vonatkozó világszínvonalú mûemlékvédelmi, régészeti, mûvészettörténeti és térinformatikai kutatási programban vettek részt. Ezek közül kiemelkedik a magyar térinformatikusok és hidrológusok közremûködésével, az UNESCO szervezésében, 1992-1993-ban létrejött nemzetközi projekt, amelynek célja az angkori történelmi helyszín Területfejlesztési és Környezetvédelmi Kerettervének (Zoning and Environmental Management Plan) kidolgozása volt. A tucatnyi tudományterület legnevesebb képviselõinek bevonásával végrehajtott feladat máig mintául szolgál a világörökségi helyszínek hasonló célból elkészített, úgynevezett "kezelési tervének" elkészítéséhez.

A fent említett program adatainak összegzésével, majd a NASA és kutatóintézete, a Jet Propulsion Laboratory tudósainak közremûködésével, 1994-tõl már ûrsiklóról, majd 1996 után, különleges kutatórepülõgéprõl készültek radarfelvételek Angkorról. Ezek a felvételek, valamint francia mûhold-, és angol történelmi légifelvételek is beillesztésre kerültek az Angkor Alapítvány által 10 éve folyamatosan karbantartott Angkor Térinformatikai Adatbázisba (AGIS).

Az Angkor Alapítvány mûemlékvédelmi tevékenységét a legjobban az 1994-1996 között, a Német Szövetségi Köztársaság Külügyminisztériuma által nagyvonalúan támogatott Preah Ko Projekt jellemzi. Az Alapítvány közel száz khmer munkás és nemzetközi kutatógárda közremûködésével arra kapott megbízást, hogy a Hariharalajában, Angkor aranykorának egyik királyi székhelyén emelt szentélycsoport felbecsülhetetlen értékû stukkó és homokkõ díszeit mentse meg a végsõ pusztulástól. 

Az itt bemutatott fotogrammetriai rajzok és fotók csupán felvillantják az elvégzett anyagi és szellemi erõfeszítés folyamatát, melynek köszönhetõen ma Magyarországon is egyedülálló tapasztalat halmozódott fel.