Egy eltűnt férfi életének töredékei, 1945-1999
Mink András

Raoul Wallenberg 1945. január 17-én szovjet katonai kísérettel Budapestrol Debrecenbe indult. Sok ezer Budapesten rekedt zsidó üldözött megmentojét ezen a napon látták utoljára Magyarországon. További sorsáról sem a zsidó közösség képviseloi, sem a magyar közvélemény hosszú évtizedekig nem tudott semmit.

A magyarországi zsidóság és az új magyar politikai vezetok a háború után igyekeztek megemlékezni a svéd diplomata embermento tevékenységérol. Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyulés elnöke V. Gusztáv svéd királynak címzett levelében fejezte ki a magyar nemzet háláját. A Budapesti Zsidó Hitközség 1945 júniusában ünnepélyes oklevélben örökítette meg Wallenberg emlékezetét, és elhatározták, hogy a Zsidó Kórház egyik pavilonját róla nevezik el. 1945 oszén megalakult a Wallenberg Bizottság, amely közadakozásból szobrot kívánt emelni az emlékére a budapesti Szent István parkban. A bizottság támogatói között volt számos budapesti nagyvállalat és bank képviseloje, köztük a Goldberger igazgatója is. 1945 decemberében az egykori Phonix utcát Wallenberg utcára keresztelték át, ahol emléktáblát is elhelyeztek. Az emléktábla az akkoriban általánosan elfogadott verziót tükrözte: Wallenberg Budapest elhagyása után valószínuleg a nácik áldozatává vált. Ezt erosítette meg Lévai Jeno 1947-ben megjelent életrajza is.

Pátzay Pál 1945 végére készült el a szobor terveivel és makettjével. 1948 oszére maga a szobor is elkészült. A szobrot végül 1949 február végén állították föl a fováros anyagi támogatásával. A szobor avatását április 10-én, vasárnap tervezték, az eseményt a sajtó is meghirdette. Ám vasárnap kora hajnalban, amint errol a szemtanú, Hatvany Lajos, a neves író és irodalmi mecénás késobb beszámolt, emberek jelentek meg egy teherautóval, és a szobrot ledöntötték. A megsérült szobor a Fovárosi Képtár raktárába került.

Ma már aligha kétséges, hogy a szobrot szovjet nyomásra döntötték le. Sérülései helyreállítása után a szobor 1950-ben az I. Magyar Képzomuvészeti Kállításon volt látható. Pátzay szándékai szerint a szobor a "Gyozelem a fasizmus ellen" címet viselte volna, ám a hivatalos ítészek ehhez túl absztrakt alkotásnak ítélték. Így 1953-ban a debreceni Biogal Gyógyszergyár épülete elott már "Kígyóölo" címmel állították föl. A szobor eredeti funkciójára már semmi sem utalt. A szobor egyik másolatát Sukarno indonéz elnök vásárolta meg 1962-es magyarországi látogatása alkalmából. A mu másik másolatát 1974-ben állították föl a budapesti Radiológiai Klinika elott. Ez utóbbira csak 1989-ben került egy emléktábla, amely emlékeztetett az alkotás eredeti funkciójára.

1949 után Wallenberg emlékét egyedül a a róla elnevezett budapesti utca, és az ott felállított emléktábla orizte. Mi több, az 1953-ban tervezett anti-cionista koncepciós perben, melyben a magyar zsidó közösség vezetoi Stöckler Lajos, Domonkos Miksa és Benedek László lettek volna a fo vádlottak, a vádpontok között szerepelt Raoul Wallenberg meggyilkolása is. Ezt a vádat késobb ejtették, de Stöckler három, Benedek egy évet ült börtönben. Domonkos Miksát ugyan néhány hónap után szabadon engedték, de 1954 tavaszán a börtönben elszenvedett kínzások következtében elhunyt.

A hallgatást 1984 tavaszán Potó Jánosnak a História címu folyóiratban közölt cikke törte meg, amely ismertette a szobor történetét, és ennek ürügyén szót ejtett Wallenberg embermento tevékenységérol is. Magyarországon ez évben emlékeztek a magyar holokauszt 40. évfordulójára, és ekkor kezdodtek a puhatolózások, hogy helyreállítsák Izraellel az 1967-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat. Varga Imre szobrászmuvész visszaemlékezése szerint 1985-ben kereste meg ot Nicolas Salgo, az Egyesült Államok magyar származású budapesti nagykövete, hogy készítsen egy Wallenberg-szobrot. Varga, aki pályája elején Pátzay tanítványa volt, vállalkozott a feladatra. Alkotása utalt mestere korábbi muvére. A szobrot az amerikai nagykövetség rezidenciájának kertjében állították föl. 1987 tavaszán Kádár János pártfotitkár svédországi látogatásra készült. Ennek elokészítése során a magyar felet értesítették, hogy a magyar vezeto Wallenbergre vonatkozó kérdést is kaphat. Nicolas Salgo ezidotájt fölkereste Kádárt, és fölajánlotta Varga szobrát. Döntés született arról, hogy a szobrot Budán, vagyis Wallenberg eredeti tevékenységének helyszínétol távol, de mégiscsak fölállítsák. Kádár János 1987. április 22-én, stockholmi pohárköszöntojében méltatta Wallenberg szerepét az "üldözöttek" mentésében. A szobor avatása elotti jelent meg a kormány lapjában, a Magyar Hírlapban egy cikk, amely egyértelmuen elismerte, hogy Wallenberget a Szovjetunióba hurcolták, és Moszkvában, a hírhedt Ljubjanka börtönben halt meg 1947-ben. A szobrot 1987. május 15-én a Hazafias Népfront budapesti titkára, a magyar politikai hierarchia viszonlyag alacsony rangú személyisége avatta a Szilágyi Erzsébet fasorban.

A rendszerváltás elorehaladtával egyre gyakrabban került elo Wallenberg ügye. 1989-ben újra kiadták Lévai Jeno 1947-es könyvét, majd egyre-másra jelentek meg a cikkek Horn Emil, Ember Mária, Murányi Gábor, Dési János és mások tollából. Wallenberg történeti emlékezete újraéledt. A Wallenberg utcai emléktáblát is kicserélték, mivel a korábbi emléktábla nyilvánvaló történelemhamisítást tartalmazott. Élénk vitát keltett, hogy halála dátuma helyére kérdojelet tettek. 1992-ben Ember Mária közremuködésével Horn Emil rendezett róla emlékkiállítást Budapesten. Idoközben több történeti munka és regény is megjelent róla. Sorsával kapcsolatban a legkülönfélébb verziók kaptak lábra. Azért hurcolták el, mert amerikai kémet sejtettek benne. Kettos ügynök volt, aki gyanús kapcsolatban állt a németekkel. Sorsát az pecsételte meg, hogy egy budapesti bank széfjében dokumentumokat orzött a katyni mészárlásról. A szovjetek megpróbálták beszervezni, de ellenállt, ezért kellett meghalnia. Ugyancsak számos publikáció taglalta azokat a híreszteléseket, melyek szerint a hivatalos szovjet állásponttal ellentétben nem is 1947-ban halt meg, hanem jóval késobb, sot talán ma is életben van. Tanúk jelentkeztek, akik még a hatvanas, hetvenes években is látni vélték valamelyik szibériai lágerben. Elhurcolásának oka és halálának pontos körülményei máig tisztázatlanok.

1998-ban Vince Mátyás és Deák Gábor kezdeményezésére megalakult a Wallenberg-szoborbizottság, amely közadakozásból kívánta újra felállítani Pátzay Pál Wallenberg-szobrát annak eredeti helyszínén, a Szent István parkban, amelynek környékén a svéd "védett házak" voltak 1944-45 telén. A szobrot eredeti formájában, a Rajk László által újratervezett talapzaton, a szobor ledöntésének 50. évfrodulóján avatták fel 1999. április 18-án.