A második intifáda 2000 szeptemberi kirobbanása óta jelentősen megnőtt az izraeliek elleni palesztin támadások száma. A palesztinok Ciszjordániából Izraelbe való ellenőrizetlen átjárását és ezáltal további támadásokat elkerülendő, az izraeli kormány 2002 júniusában úgy határozott, hogy egy fizikai védőkerítést/falat épít a "zöld vonal" (az 1949-es tűzszünet vonala) mentén. A védőkerítés/fal tervezett útvonala azonban sok helyen behatol Ciszjordánia területére és gyakorta kisjátított magántbirtokokon halad át, jelentősen korlátozva a palesztin lakosság mozgásterét. Helyenként palesztin városokat és falvakat elszigetelt enklávékká alakít át, és elválasztja a gazdákat saját földjeiktől és ivóvízforrásaiktól. Ráadásul, a fő védvonaltól keletre további, másodlagos védőkerítés/fal és egyéb akadályok telepítését is tervezik.
A védőkerítés/fal gyakolatilag egy 50-100 m széles, fizikai akadályokból álló komplex rendszer. Ennek jelentős részét egy három méter magas, elektromos kerítés alkotja, amely helyenként 8 m magas betonfalban folytatódik, és amelynek mindkét oldalán szervíz- és járőr utak, mély árkok és nyomrögzítő homoksávok, szögesdrótkerítések és biztonsági kamerák találhatók. A védőkerítésen/falon több ellenőrző kapun keresztül lehet majd átkelni. Egy kilométernyi védőkerítés/fal megépítésének becsült költsége 1,8 millió euró. A tervezett 660 km-ből mostanáig mintegy 200 km készült el.
"Egy fal kezd kialakulni előttünk, és alakja aszerint változik, hogy az általunk elmesélt történet a fal melyik oldalára helyez bennünket", írta egy teljesen más kontextusban Robert M. Cover jó húsz évvel ezelőtt. Valóban, a védőkerítéssel/fallal kapcsolatos közbeszéd is hasonlóan működik. Nem kétséges, hogy a védőkerítés/fal építése fontos fordulópontja az izraeli-palesztin konfliktusnak. Jelenleg nehéz megjósolni, hogy hosszú távon nyugalmat hoz vagy tovább szítja az ellenségeskedést. Amit most biztosan tudunk az az, a védőkerítés/fal épül és alapvetően - bár remélhetőleg nem visszavonhatatlanul - megváltoztatja a fizikai és szellemi tájképet Izrael és Palesztína között, csakúgy mint e két területen belül is.
A Nyílt Társadalom Archívumnak (OSA) erről a komplex védelmi rendszerről - amelyet egyaránt neveznek védőkerítésnek és elválasztó falnak - szóló kiállítása a folyamatban lévő építkezés társadalmi, környezeti, építészeti, jogi/emberi jogi vonatkozásait vizsgálja. A kiállítás megpróbálja az építményt különféle kontextusaiban bemutatni, érzékeltetni, hogy milyen a válaszvonal különböző oldalain élni, és objektíven megjeleníteni a főbb szereplők álláspontját. Mindezt olyan eredeti dokumentumok, kiadványok, jelentések, térképek, fotók, műholdas felvételek és videók felhasználásával, amelyeket az OSA hivatalos kormányzati szervektől, különféle emberi jogi szervezetektől, fotósoktól, filmkészítőktől, az áldozatok családtagjainak egyesületeitől, békeaktivistáktól és művészektől kapott.
A kiállításhoz, többek között, a következő hivatalos és civil izraeli és palesztin szervezetek szolgáltattak anyagot: B'Tselem (Jeruzsálem), Multiplicity (Milánó), Applied Research Institute - Jeruzsálem (Betlehem), az Izraeli Külügyminisztérium (Jeruzsálem), United Nations Office for the Coordination of Humanitarian Affairs, a Palesztin Tárgyalódelegáció-PFSZ (Ramallah), Ahikam Seri (Jeruzsálem), United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East, Artists without Walls (Jeruzsálem), Public Council for a Security Fence for Israel (Tel Aviv), Al Haq (Ramallah), az Izraeli Honvédelmi Minisztérium (Tel Aviv), Parents' Circle-Families Forum (Ramat Efal/Jeruzsálem), és PENGON (Jeruzsálem).
