A kiállítás egy merész kísérlet arra, hogy ezt a témát a nagyközönség számára elsőként az országban bemutassa.

A kommunista rendszerben a nemi kérdés ideológiai megalapozását az egykori Freud-tanítvány, a szovjet Aron Zalkind professzor végezte. Az ellentmondásos, ugyanakkor rendkívül befolyásos ideológus Nemi kérdés a szovjet társadalomban című, 1926-ban Leningrádban kiadott művében így ír: "A nemi élet csakis olyan formában engedhető meg, amely elősegíti a kollektivista érzések, az osztályszervezettség, a termelői-alkotói, harci aktivitás és a megismerés iránti vágy növekedését." Zalkind iránymutatása szerint mindenki csak a neki megfelelő partnerrel közösülhet, lehetőleg minél kevesebbszer, hogy az alkotó energiák az osztályharc megvívására és a kommunizmus építésére fordítódjanak.
A későbbiekben a szexualitás egy néven nem nevezhető bűnné, a hivatalos diskurzusban tiltott és tabuként kezelt témává vált. Ugyanakkor a különböző forrásokból előkerült privát fotók, élettörténetek, underground művészeti alkotások, anekdoták azt mutatják, hogy a szexualitásnak elképesztően sokféle, nem hivatalos megjelenítési formája volt ebben a rendszerben is.

Egyfelől a totalitariánus rendszerben az állam hatalmi struktúrái egy olyan szemantikai kódrendszert használnak, mely a társadalom kontrollálására hivatott, másrészt magánemberek, privát szférájukban saját kódnyelvet és viselkedést alakítanak ki, melynek részben a kontroll elkerülése a célja, másrészt a tiltott jelentések szabad közlése e kódnyelv segítségével. A kommunizmus alatti élet két szférája a hivatalos és a privát, ahol a szexualitás nagyon eltérő, de mégiscsak egymáshoz kapcsolódó jelentéstartalmakkal bírt.

A kiállítás bemutatja, hogy az 50-es és 60-as években a volt szocialista országok hivatalos propagandája és a mindennapok valósága között milyen ellentét feszült. Hogyan és milyen eszközökkel próbált az államszocialista rendszer behatolni a privát szférába, miképpen próbálta befolyásolni elsősorban a női szexualitást (abortusztörvények, Hős Anya érdemérem), milyen elképzelések voltak a házasság intézményéről, a házasságon kívüli szexuális életről, a kulturált társas szórakozásról (5 órai tea kontra házibuli és éjszakai élet), és erre az érdekeltek milyen választ adtak. A hivatalos propagandakiadványok színes címlapjairól mosolygó családok képe árnyaltabbá válik a privát szférát bemutató, elképesztő mennyiségű képanyag láttán.

A multimédia kiállításon a kép- és fotóanyagon kívül videóinstallációk, kortárs képzőművészeti alkotások, magángyűjtőktől kölcsönzött tárgyak, családi albumok, privát fotók, a volt szocialista országokból származó ruhák, alsóneműk lesznek láthatók.

A kiállítás nem jöhetett volna létre Tony Fekete értékes gyűjteménye, neves magángyűjtők, a Moszkvai Állami Könyvtár Erotika Gyűjteménye, a Krasznogorszki Filmarchívum, az Ukrán Állami Levéltár, a Drezdai Higiéniai Múzeum, a Berlini Történeti Múzeum, a zágrábi Horvát Nemzeti Levéltár és Könyvtár, a Horvát Történeti Múzeum, az Eisenhüttenstadti Dokumentációs Központ, valamint a berlini Humboldt Egyetem, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, és a Magyar Nemzeti Galéria segítsége és közreműködése nélkül.